Győztünk gyűlölet híján!

A nyár vége mintha bizonygatni akarná jó viszonyunkat, ömleszti égi aranyait egész Erdélyre. Szelíden szól egy harang is azt tagolván, egyetlen giling-galangja nem szólt ellenünk ez esztendőben. Magunk is csak készültségben, ugyanis Magyarországnak Törökországgal kellett megküzdenie.

Ez az egyszerű, bővített mondat a középkor süvöltő viharait plakátolja a mába elém, miközben érvelgetünk a labdarúgócsapat javára, soroljuk a „tulajdonképpen” fogalom javára, miért nem tudjuk gyűlölni a törököket ma, micsoda küzdelmek a középkorban, Szulejmánék, Veli bégek százezrei a magyarok s országunk ellen. Ma pedig sorolom a törököktől átvett szavakat. És nem is szégyelljük ma sem, hogy török szó bizony a báj, a barom egymás mellett, és nem csoda, hogy annyi harc és halál után a boszorkány is meghúzza magát nálunk; a magyar csapatot hamar fölsoroljuk, föl a búza meg a dara nevét, s az a gödény is, mellé teszem, hogy a gyermek főnevünk is állítólag törökből került hozzánk, aj, s mekkora gyönyörűségbe mindenütt! A gyümölcs is, a kecske, a kender, a keselyű. És fogódzkodom ám, amíg leírom, hogy a turulmadár is török szó. És cseppet sem restelljük itt négyen nyelvészkedvén.

Törökország–Magyarország a világ szeme előtt, és a törökök iránti gyűlöletnek a nyomát sem éreztem, nem észleltem a latolgató társaságban sem, amikor a nyelvészeket is idéztük a múlt s a jelen javára. Amikor Puskásék verték a világ csapatait, igaz volt a mondás már akkor is, hogy kerek a labda, ragyog, akár a mesékben. Hogy kerültünk mi magyarokként itt is, ott is, amott is a gyűlölet parazsára, vétlen s megfogyva? Évszázadok küzdelmei és népek tucatjai voltak ellenfeleink az országalapítás idején. Ma busásan megfizetik azokat, akik gyűlölve fosztogatnak bennünket.

Szelíd két csapat a pázsiton, és csepp gyűlölet se bennünk a törökök iránt. Mérkőzés előtt és után említettem halkan, hogy a Székely Mikó Kollégium egykori diákja, osztálytársunk, Beder Tibor lement Törökországba, megkereste Dél-Anatóliában a négyszáz éve ott élő, egykori magyar rabszolgák utódait. Mindenki magyarnak tartja magát, személyi igazolványukba beírva: nemzetisége magyar. Ilyen is van, emberek, kiáltom bele a nemzeti gyűlölködés szemetesébe a megnyert mérkőzés után.