Gróf Mikes Klementina nevét vette fel az elemi iskola

A kettős ünnepség alkalmával az intézmény, kilépve a számos besorolásból, felvehette alapítója, gróf Mikes Árminné Bethlen Klementina nevét.

– Amikor a Mikes család felkeresett, hogy szeretné, ha az épület Mikes Klementina nevét viselné, a beleegyező döntés egyértelmű volt mind a helyi lakosok, mind az iskola, mind a helyi tanács részéről. Mindannyian tudjuk, hogy Mikes Klementina álmai valósultak meg azzal, hogy felépíttette ezt az épületet, amely árvaház néven ivódott be a köztudatba, hiszen azokat a gyerekeket szolgálta, akik árván maradtak a világháború idején. Falai között a gyerekek otthonra leltek, tanulhattak, biztonságban érezhették magukat. A névadással szellemiséget adományozunk az épületnek, lelket lehelünk belé, amely most már emléket állít megálmodójának – mondta el köszöntő beszédében Papp László iskolaigazgató.

Roy Chowdhury Gergelynek régi elképzelése volt, hogy az elemi iskola felvegye Gróf Mikes Klementina nevét. Nem jött üres kézzel az avatóünnepségre, ugyanis – folytatva dédnagyanyja hagyatékát –, esküvője alkalmával ajándék helyett jótékony célra gyűjtöttek, és az összeget kipótolva játszóteret hoztak létre a tanintézetnek.

– Dédnagyanyám hagyatékával csak mostanság kezdtünk el foglalkozni, és fantasztikus dolgok kerültek napvilágra áldozatos munkásságáról. Otthona, Zabola volt a legfontosabb számára. Remélem, hogy ti, gyerekek, örömmel használjátok majd a játszóteret, a Gróf Mikes Klementina Iskolából dédnagyanyám nevéhez méltó utódok kerülnek ki – szólt az iskolásokhoz.

Az ünnepségen részt vett Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is, aki beszédében azokra az időkre emlékezett vissza, amikor a kommunista hatalom eltörölte az intézmények nevét.

– Ezt azzal a szándékkal tették, hogy felejtsük el múltunkat, nagynevű iskoláinkat, mindazokat, akik áldozatos munkával sok száz évvel ezelőtt iskolát alapítottak. Így történt Zabolán ezzel az iskolával is. De arra büszkék lehetünk, hogy ettől függetlenül mi mindannyian a régi neveket használtuk a közbeszédben, nem feledkezvén meg iskolaalapítóinkról. Kiemelt pillanat a mai, a névtelenségből ismét Gróf Mikes Klementina néven szerepel ez az iskola – hangsúlyozta, valamint sok sikert kívánt a tanítóknak, tanulóknak a nemrég felújított épületben, biztosította őket, hogy az elkövetkezendőkben is számíthatnak a megyei tanács támogatására.

A továbbiakban Haralyi Tamás, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja mondott laudációt gróf Mikes Árminné Bethlen Klementináról, majd Fejér Levente, Zabola község polgármestere szólt a jelenlévőkhöz.

– Ahol óvodát, iskolát, játszóteret építenek, ott bíznak a jövőben. Köszönjük a Mikes családnak a játszóteret, hiszen a gyerekek számára a játék szükséglet, célja a felfedezés, kísérletezés, ismeretek és képességek megszerzésének lehetővé tétele. De azért, hogy minden kisiskolás pontosan tudja, hová kell iskolába mennie, hová kell a játszótérre mennie, a mai napon az iskolaépület nevet is kap. Becsüljétek meg, vigyázzatok rá, ez a tiétek – intézte felhívását a gyerekekhez.

Az esemény végéhez közeledve dr. Pozsony Ferenc, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem néprajzkutatója mesélt az iskolaalapítóról, felidézve nagyságát, jótékony tetteit. Áldást Balogh Zoltán kézdi-orbaiszéki esperes mondott, majd a gyermekek műsorával zárult az esemény. A népi játékok után a kicsik elfoglalták játszóterüket. Az esemény hangulatát Ferencz Szilvia XI. osztályos tanuló hegedűjátéka színesítette, akit tanára, Lőfi Gellért kísért zongorán.

Bethlen Klementina grófkisasszony (gróf Bethlen István, Magyarország miniszterelnökének testvére) 1896-ban ment feleségül zabolai gróf Mikes Árminhoz. Zabolára kerülése után azonnal elkezdte a kevésbé szerencsés sorsúak segítését. Több évtizeden keresztül tevékenykedett, a történelem viharaitól függően hol Zabolán, hol Háromszék más részén, hol Budapesten. Jutalomkönyvekkel és ruhával látta el a zabolai diákokat, majálisokat szervezett a végzősöknek, ösztöndíjakat osztott, adománygyűjtő rendezvényeket szervezett, és bőkezűen adományozott. Bekapcsolódott a Háromszék vármegyei 1873-ban alapított kézdivásárhelyi Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézetet, az 1878-ban alapított kórházat és a Stephanie menedékházat fenntartó egyesületek munkájába, és 1905 decemberétől a kommunista diktatúra kezdetéig többek között a kézdivásárhelyi Jótékony Nőegylet humanitárius intézmény díszelnöki tisztségét is betöltötte. Az első világháború kitörését követően a grófné saját költségén a zabolai kastélyban kórházat rendezett be, melyet a későbbiekben, 1914 októberében egyesített a kovásznai járási kórházzal. Az I. világháború után Háromszéken elindította a szőttes-mozgalmat. Az általa működtetett szövödében a munkára betanított hadiárvák szőtték a Budapesten is díjat nyert gyapjúszőtteseket.