Fölemeljük szeretetben

Czegő Zoltán

2017. június 16., 00:272017. június 16., 00:27

Holnap, június 17.-én lenne 90 éves Sütő András író. Nem is kell magasabbra néznünk a hajnali vagy a déli égragyogásban, ha nagyszerű életművéhez hűségesen csombolyítjuk verseit is. Jó, ha azt is tudja a mai s holnapi rajongó olvasó, hogy verseket is írt. Közölt is egy csokorra valót már „felnőtt” korában, azt is csak a szerkesztő unszolására. A szerénység nem volt kenyere, ahogy befalható kenyere se sok Pusztakamaráson a szüleinek, a családnak. Amikor az Anyám könnyű álmot ígér című könyvét olvastam, megédesedett könnyben a könyvvel együtt sok gyermekkori éhes mindennapom.

Regény volt az a könyv, vagy fohász egy templomban? Ahogy az élet maga is regény. És a könyvet, akár más életbéli dolgokat is, meg kell neveznünk, hogy tenyérre vehető legyen a mindenség innenső fele is. Az az 1970-béli könyv Sütő teremtő munkásságában az egyszer s mindenkori döntő mozzanat volt. Maga a bizonyosság a megélhetési kételkedők, irodalom-technikusok számára is. Kinek voltak nehéz álmai, és hány írói akarnok vitte könnyedén a semmit, istenem! Csak nevezze meg az utókor. Amíg van. Oly korban, amikor a magyar nemzetiségi gondokhoz érni is tilos volt. Milyen nap is vagyon ma, emberek? Sütő Andrásnak az lehetett nehéz, hogy erdélyi magyar íróként a szórványosodó szülőföld s a hasonló sorsra ítélt Erdély minden gondját vállalta, már amennyit fölmarkolhatott. A magyar nyelv nagymestere volt, imádságoson is, dühében is. Novellái már korán egyengették az utat előtte a kommunista rendszer éhezve dolgozó néptömegei felé. Említettem az előbb, hogy nagy ritkán verset is írt. Sütő András elbeszélt történetei igazi vers-nyelven, lírába öltöztetve mind. Aki emberhez szól, a hallgatót szíven s nem halántékon kell megragadnia.

A leitatott és Marosvásárhelyre beszállított román hitványok 1990. március 19-én Sütő Andrásnak kiverték a szemét. Mert a gonosz ököllel s halántékon támad. Ma is. Mindenkor.

Most lenne 90 éves. Csak 79 évet élt. Ami elment véle, siratjuk. Amit hagyott ránk, azt fölemeljük szeretetben.