Fiatal és boldog. Az.

Ó, mennyi gyönyörűen csengő jótanácsot tudunk ebben a korban hallani. Ha kérjük, ha nem, megtalál, két centiről néz a szemünkbe, erőteljes hangsúllyal zengi bele a fejünkbe, mit, hogyan kellene csinálni, de legalábbis miért. Mondogatják, most vagy fiatal, használd ki, légy boldog, teljesedj ki, álmodj nagyokat, valósítsd meg, élj szociális életet, tervezz, alkoss, csináld!

Nincs is ezzel gond, mind-mind, egytől egyig igaz és fontos, ami a felsorolásban szerepel. Fiatalok vagyunk, és boldogok, olé! Mármint, valóban nem hiszem, hogy ennél izgalmasabb szakasza lehet még az életemnek, hiszen alkotok, tervezek, álmodok, megvalósítok, élek. Csakhogy ez úgy egymagában is elég idegtépő tud lenni, nemhogy akkor, ha naponta többször is megdobálnak a kérdésekkel.

„Mikor állapodsz meg már végre? Mikor alkalmaznak már rendesen valahová? S a lánykérés vajon mikor lesz? Az esküvőt tervezitek már? Itt az ideje az első gyereknek, ilyenkor kell, felnősz vele, nem aggódsz annyit, ha visszamehetnék én is fiatalon szülnék! Lakás megvan már? Hogyhogy megvan, de még nem tudtátok megvenni? Mi az, hogy hát a bank? Bemész, kéred, adják, fizetsz, törlesztesz, ennyi az egész, hát tudom én, húsz éve fizetem.”

Egy ideje megtanultam már, hogy a türelem valóban rózsát terem. Főleg ebben az országban. Hiába szeretnél valamit azonnal, hiába álmodtál nagyon, hiába akarsz boldog lenni. Lehetsz boldog, a különböző hivatalokban sorban állva, majd két óra múlva ismét, mert elfelejtették mondani, hogy még egy papírka bizony kell.

Miközben türelmesen hónapokig valósítod meg az álmodat, boldog vagy a huszonharmadik ádeverincö aláírása közben, addig minden vagy, csak fiatal nem. Nagyjából tíz évet öregedsz ez alatt, ha akarod, ha nem. Országunk minden csínját-bínját ismerni fogod. A kiskapukat, az ICCR-ét, a különböző akták pontos nevét, hogy hány hét kell Marinéninek, amíg lepecsétel egy vonalzóval kettészelt A4-es papírt, amin három mondatnál több nem szerepel.

Ja, mert fontos a család, a fiatalok, hogy itt maradjunk, itt szüljünk, ide adózzunk, csak mindezek mellett jól ellehetetlenítik az életkezdésünket, hogy biztos, ami biztos, kidudorodjon a szánk szélére a csemer gyönyörű államunktól. Fiatalok vagyunk, és boldogok. És fáradtak. Olyan téren okosak, amiben sosem akartunk azok lenni.