Felvételi a Macskakőnél

– Hány éve működik a Macskakő?

– Az idén 11 éve, hogy a Macskakő diákoknak kínál lehetőséget arra, hogy kipróbálják magukat a színjátszás terén, de nem csak ott. Kolcsár József, jelenleg az Udvartér Teátrum művészeti igazgatója volt az, aki kezdetben a csoport vezetését elvállalta. Diákként én is kíváncsi voltam a színjátszás rejtelmeire, ezért én is felvételiztem. Ez volt az a lépés, ami a bennem szunnyadó, és talán még fel sem fedezett színház iránti érdeklődést felébresztette. Többek közt ennek hatására végeztem rendezői szakon, majd szülővárosomba való visszatérésem után Jocó felkért, hogy mint egykori színjátszósa, vegyem át a Macskakő vezetését. Megtisztelő volt számomra ez a feladat, és így lassan két éve igyekszem a gyerekek számára valami izgalmasat nyújtani.

– Hányadik alkalommal szerveztek felvételit a Macskakő színjátszó körbe?

– Én második alkalommal hirdetem meg a felvételit, hisz utánpótlásra mindig szükség van. Mondhatni egy színjátszós generáció már az én kezem alatt nőtt fel. Ha jól tudom, akkor ezt a generációt további öt előzte meg a Macskakő történelmében, beleértve azt is, amelynek én is diákként voltam részese.

– Kiknek szól ez a felvételi, és mi a céljuk vele?

– Jelenleg középiskolásoknak hirdetünk felvételit, pontosabban kilenc és tizedik osztályos diákok jelentkezését várjuk. Mivel a jelenlegi csapatból úgymond kezdenek „kinőni” a diákok, és egyetemi tanulmányokra készülnek, ezért fontos, hogy pótoljuk az elmenők számát. Terveim közt szerepel egy nagyobb volumenű előadás elkészítése a színjátszósokkal, amelynek a stábigénye meghaladja a jelenlegi csoport létszámát. Valamint fontosnak tartom, hogy a helyi fiataloknak lehetőségük nyíljon kipróbálni magukat minél több alternatív foglalkozásban az iskola nyújtotta lehetőségeken kívül is.

– Miből áll maga a felvételi vizsga? Hogyan kell felkészülni rá?

– Nem tudom, mennyire lehet felkészülni erre a felvételire. Talán a legjobb felkészülés, ha nem készülnek.  Ugyanis napjainkban a diákok hajlamosak elizgulni azokat a dolgokat, amelyekre sokat készülnek és gyakorolnak. Én főként arra vagyok kíváncsi, hogy kik ők valójában, mire gondolnak, milyen érzéseik vannak, amelyeket esetleg más környezetben nem tudnak felvállalni, hogyan képesek alkalmazkodni, és hogy mennyire őszinték. Persze, pár játékos feladatot beiktattunk, amely segít rávilágítani egy diák ritmusérzékére, improvizációs képességére, a feladatokhoz való alkalmazkodására és megnyilvánulására, de ezek főként azért fontosak, hogy a továbbiakban minél személyre szabottabban tudjunk a diákokhoz viszonyulni. Szóval tanácsként azt ajánlanám a felvételizőknek, hogy legyenek lazák, őszinték és merészek.

– Hol léptek fel eddig, illetve mik a jövőbeli terveik?

– Készítettünk műsort már a Vigadó színpadán, amellyel színjátszó fesztiválokra is elhívtak, de volt, hogy a helyi fényfesztiválra állítottunk össze egy előadást.  Én inkább a munkát tartom fontosnak, a közös együttlétet, azt a családias atmoszférát, amely kialakul a diákok és köztem. Egy előadás, ami ezt az élményt megkoronázza talán. Amint az új csoporttal is sikerül ezt a légkört létrehozni, azután nem kis fába vágom a fejszémet. Egy olyan produkciót készítenénk a diákokkal közösen, amelyet a nemrégiben megnyílt Wegener-parkban szeretnék majd bemutatni. Persze, továbbra is igyekszünk minél több amatőr színjátszófesztivál-meghívásnak eleget tenni. Valamint nyárra tábort is tervezünk a diákok számára, hogy a vakáció alatt se lankadjon a színjátszás iránti elhivatottságuk.

– Mi okoz általában nehézséget?

– Néha azt érzem, nagyon le vannak terhelve a diákok, a szülők és az iskola által. Ilyenkor érdektelenséget és nemtörődömséget érzek rajtuk, amiből nem egyszerű kizökkenteni őket, heti egy alkalommal, pár órában. Mivel nagyon sokszínűek a diákok, néha a próbák időpontjának egyeztetése sem egyszerű feladat, úgyhogy annak is megfeleljen, aki épp cserkészetre jár, és annak is, akinek éppen zumba edzése van. Sokszor a próba időpontja óráról órára változik, annak függvényében, hogy mindenkinek a lehető legalkalmasabb időpontot megtaláljuk. A Vigadó Művelődési Ház jól megszervezett programjából ez a fajta „rendszertelen” munkamódszer eléggé kilóg. Szerencsénkre az intézmény nyitott arra, hogy alkalmazkodni próbáljon hozzánk, és ez sokat segít az ilyenfajta problémák kiküszöbölésében, ami rengeteg helyzetben menti meg úgymond a „bőrünket”.