Felszín és mélység

A téma a földön hever – szokták mondani annak, aki nyilvánosan kívánja hallatni szavát, mondjuk a köz ügyeiben. Hogy mi is hever a maga kézzelfogható valóságában a földön, úton és útfélen, köztereken, központokban és városok, falvak peremén, nehéz lenne mind elősorolni, de láthatja, akinek van szeme a látásra. Vagy láthatják s az „értékesebbjét” kézzel foghatják kis- és nagydiákok egy-egy hétvégi, szervezett gyűjtés alkalmával, gyarapítván egyúttal kötelező óraszámukat az önkéntesség nevű „tantárgyból”. Eme sok „heverő” dolog, mi tagadás, tényleg mind-mind téma lehet, éspedig a felszín alatti mélységet, az emberi természetet illetően, másrészt pedig a megszólalás indítéka és tárgya. Aki meg akar szólalni, dicsérheti a sok szépet és hasznosat létrehozó embert, nemkülönben a rombolót, a mások megbotránkoztatására okot adót...

Mondhatni egyik kiegészítője a másiknak. Aki a jóra és szépre esküszik, mintegy helyesbíti azt, aki lépten-nyomon a rútat kelti életre, aki rontó erőket mozgósít. Utóbbi ott dobja el, ahol éri – mondjuk – a pillepalackot, a bádogdobozkákat, előbbi összegyűjti, s ötletes dekorációt vagy használati eszközt készít belőle.

Bizony, adott esetben fontos szerephez jut a szemét, a semmi! A mai, posztmodernnek vagy utómodernnek nevezett korszak eszméi közt, az emberek szemléletében és gyakorlatában a szemét, a hulladék mint jellemző, tipikus tárgy van jelen. Az eldobott, illetve talált tárgy „használata” mint művészi eszköz és motívum helyet kért magának az elmúlt évtizedekben a képzőművészetben s az irodalomban is. Festők, grafikusok, szobrászok s a többi fordulnak ilyen tárgyakhoz, példákkal szűkebb pátriánk kiállítótermeit látogatva is találkozhatunk, illetve még programot magában foglaló könyvcímet is említhetek a mondottak alátámasztására: Egy talált tárgy megtisztítása.

Továbblépve látni, hogy még a politikai közéletben is megjelentek az olyan pártok és szervezetek, amelyek programjukat – ahogy az eszmetörténészek megállapították – a hulladék kérdése mentén építik fel. Ilyenek lennének a zöldek, a környezetvédők s így tovább.

Válság jelei ezek a jelenségek, valaminek a végét jelzik talán, de hogy az lenne ma a mélység, amit a felszín mutat, nehezen fogadható el. Egy korokon átívelő erkölcsi és világrend sarkalatos elemeit tévedés lenne mellőzni...