Feleakkora lesz a Tamási Áron Színház nézőtere a felújítást követően

Pál-Ferenczi Gyöngyi, a Tamási Áron Színház igazgatója elmondta, hosszas egyeztetések előzték meg a dokumentációban jelzett funkcióváltásokat, amelyek már azelőtt elkezdődtek, hogy ő a színház élére került volna; tulajdonképpen Bocsárdi László korábbi igazgató elképzeléseit tükrözik a majdani átalakítások. Ő arra törekedett, hogy egy olyan épület jöjjön létre, amely korszerű infrastrukturális lehetőségeket biztosít, és amelyben a színháztechnika és a térélmény a 21. századhoz méltó legyen.

Az egykori sepsiszentgyörgyi városháza nagyterme nem igazán alkalmas színházteremnek, rossz az akusztikája, és a fűtése is nehéz. Nagy hidegben a színpad mögötti nagy fűtőtestek nem tudják kimelegíteni a termet, a nyári melegekben viszont a hőségtől szenvednek a színészek. Az új teremben tehát lesz klímaberendezés, megújul a fűtési rendszer, de a hangtechnika is, részletezte az igazgatónő az okokat, amelyek miatt égető a változtatás.

Még akkor is muszáj változtatni, ha ez majd a város rendezvényszervezőinek okoz fejfájást: fel kell áldozni ugyanis egy 400 főt egyszerre befogadni képes termet. És a rendezvényekben bővelkedő városban sokszor okozott gondot eddig is a megfelelő befogadóképességű terem, a színháztermen kívül ugyanis csak a megyei könyvtárban van egy nagyobbacska, 130 férőhelyes, és néha a Babeș-Bolyai Egyetem is befogad egy-egy konferenciát, előadást. A Sepsi Aréna már az ezreknek szóló rendezvények helyszíne.

„A jó látási viszonyt biztosító helyek száma most sem több 250-nél a színházban” – mondja erre Pál-Ferenczi Gyöngyi, ezért egy amfiteátrum jellegű nézőteret képzeltek el, mobil, 130 fős nézőtérrel és 60 személynek helyet nyújtó karzattal. Ennek az is következménye lesz majd, hogy többet, többször kell majd játszaniuk a színészeknek.

A felújított színházépületben helyet kap majd egy próbaterem is, jelenleg ugyanis le kell állnia a próbafolyamatnak, mikor átépítések zajlanak a színpadon – magyarázta az intézményvezető. Az a gond viszont továbbra is fennmarad, hogy a díszleteket a városon kívül kell raktározni, így ki- és beszállításuk sok energiát és időt felemészt. Ha ez nem így lenne, sokkal több előadást tudna játszani a társulat – vélekedett az igazgatónő.

A tanácsosok elé terjesztett dokumentációból kitűnik, a színház négy épülettömbjének mindegyikén külső-belső változtatások lesznek: a főtéri homlokzatot visszaállítják eredeti formájába, amilyen az 1950-es években megejtett felújítás előtt volt, átépítik a nagytermet, újratervezik a színészöltözőket, vendégszobákat és díszletraktárt befogadó, valamint a Cimborák Bábszínház székhelyéül szolgáló B- és C- épületek helyiségeit, hogy azok funkcionálisabbak legyenek. A D-épületrészben, ahol most szolgálati lakások és raktárak vannak, kapnak majd helyet az irodák és kereskedelmi helyiségeket alakítanak ki bennük.

A színházat a mozgáskorlátozott nézők számára is megközelíthetővé teszik (külön liftet építenek be számukra), és az akadálymentességet a mosdókban is érvényesítik. Ugyanakkor a színházépületet ki is bővítik, a hátsó udvar felé eső oldalon még egy emeletet ráépítenek, hozzátoldanak egy próbatermet, több színészöltözőt saját zuhanyzókkal.

Az átépítés tervezésekor a színházat fenntartó városi önkormányzat azt a célt is szem előtt tartotta, hogy az épületrészekben bizonyos terek kereskedelmi célból felszabaduljanak, és a városmagban megnyílhassanak a kis sétálóutcák, amelyek átjárhatóvá teszik a központban levő épületkonglomerátumot és a szűk, zárt udvarokat.

Zsigmond Pál szerint sok szempontnak kellett megfelelni a tervezéskor. A színházépület 1856-ra lett kész, 1899-ben felújították, akkor városházaként működött, egy kisebb színpadot is magába foglalt – taglalta. Sorozatos átalakítások és hozzátoldások után lett olyan, amilyennek ma ismerjük.

Az intézményfenntartó és a működtető kéréseinek figyelembevételével a nagyteremben elbontják a színpadot, és egy sík padlójú terembe szerelnek be emelkedő széksorokat, melyek össze-, illetve a terem egyik vagy másik végébe eltolhatók lesznek (mint a Sepsi Arénában). Azért lesz ez így, mert a városvezetés azt a kérést is megfogalmazta a tervezők felé, hogy miután a városközpontban, a Bodok szálló helyére tervezett kultúrközpont megépül, és oda a színház és a társulat átköltözik, a főtéri épület a polgármesteri hivatal által hasznosítható legyen: mind a színház nagyterme, mind a kisebb helyiségek.

A színház frontján még jelentősebb változások következnek be: az egykori homlokzati ablakokat, melyek ma be vannak falazva, megnyitják, és visszaépítik az erkélyt, amely ott díszlett. A hátsó udvarokban vendéglátó- és kereskedelmi egységek is helyet kapnak: a színházbüfé mellett is lesz egy újabb, illetve a ganggal szemben.

Az eddig említett követelmények mellett a tűzvédelmi szempontoknak is meg kell felelni: minden épületrészben nagyon rövid menekülőutakat alakítanak ki, amihez meg kell nyitni egy lépcsőházat (a Tribel hátsó udvarában), ahonnan a polgármesteri hivatalból, de a színház irodákból is hamar ki lehet jutni. Egyes folyósokat le kell zárni, és nyilván a nagyterem tűzbiztonságát is szükséges szavatolni. Ráadásul a műemlékvédők elvárásainak is eleget kellett tenni.

A dokumentáció szerint a kivitelezés időtartama három év, de a hazai valóság ritkán igazodik a papírformához. Mint megtudtuk, a színházvezetés célja, hogy ez idő alatt se maradjanak el a bemutatók, előadások. Remélik, megoldható lesz majd, hogy a melléképületekkel kezdjék a felújítást, és így a nagyterem még sokáig használható marad.
A megvalósíthatósági tanulmány jóváhagyása után a műszaki terveket is el kell készíteni, ezt követően lehet majd elkezdeni keresni a kivitelezőt.