Farkas Bertalan tartott előadást Kézdivásárhelyen

Az előadó bevezetőjében elmondta, boldogan tett eleget a felkérésnek, hiszen korábban is járt már a céhes városban, ahol mindig barátsággal fogadják, majd rátért vadászpilótává válása történetének ismertetésére. 

Mint mesélte, középiskolai padtársa vadászpilóta akart lenni, és egyszer elhívta, hogy menjenek el együtt az orvosi tesztekre. Bár ő nem akart vadászpilóta lenni, barátjával tartott, és a több napos fizikai felméréseket követően alkalmasnak találták a feladatra, így a középiskola befejezését követően a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. Két év szolnoki oktatás után társaival együtt a Szovjetunióba került további három évre, az ottani tanulmányok elvégzése után lett hivatásos vadászpilóta. "Amikor 16 évesen legelőször felszálltam egy sportrepülőgéppel a nyíregyházi repülőtérről, egy olyan világ nyílt ki előttem, amire soha nem is gondolhattam. (…) Én attól a pillanattól kezdve a repülést választottam – idézte fel első, repüléssel kapcsolatos élményét Farkas Bertalan.

A továbbiakban az előadó az űrkutatás történetének fontosabb mozzanatait ismertette az első műhold fellövésétől kezdődően, Jurij Gagarin űrrepülésén át a holdra szállásig, majd űrhajós karrierjének kezdeteit mutatta be. 1976-ben a szovjet kormány úgy döntött, lehetőséget ad a szocialista országoknak, hogy vegyenek részt az Interkozmosz együttműködési programban. Magyarország akkori vezetői is aláírták a szerződést, és megkezdődött a vadászpilóták közül az űrhajós-jelöltek kiválogatása. Farkas akkoriban a pápai vadászrepülő ezrednél dolgozott, és több mint kilencven társával együtt önként jelentkezett űrhajósnak, végül több környi válogatás után ő és Magyari Béla, későbbi tartalékűrhajós maradt versenyben.

A kiképzés a Szovjetunióban található Csillagvárosban zajlott, a többi szocialista ország képviselőinek – többek között a román Dumitru Prunariu – részvételével. A folyamat két éven át tartott, és rengeteg lemondással járt, például kevés időt tölthettek a velük kiutazó családjukkal, a szovjet hatóságok azonban mindenben támogatták őket. „Olyan kiszolgálást kaptunk a család számára, ami lehetőséget adott, hogy ne foglalkozzunk családi problémákkal. Segítettek, hogy a felkészülésre koncentrálhassunk” – fogalmazott az első magyar űrhajós. 

Farkas Bertalan és űrhajóstársa, Valerij Kubaszov 1980. május 26-án indult el a világűrbe a Szojuz-36 fedélzetén. Bemutatójában a magyar űrhajós több érdekességet is megosztott a földtől a világűrig megtett útról, illetve az ott eltöltött időszakról. Mint mondta, az űrhajó az indítórakétákkal együtt összesen 240 tonnát nyomott, ebből 220 tonna csak az üzemanyag volt, a 240 kilométeres magasságot pedig 9 perc 20 másodperc alatt érték el.  Kanadát és a Szovjetunió északi részét leszámítva a Föld minden részét láthatták, és rengeteg felvételt készítettek az eléjük táruló látványról. A Földre nyolc nappal később, június 3-án tértek vissza.

Az egykori vadászpilóta arról is beszámolt, hogy a következő magyar űrhajós 2024 végén, vagy 2025-ben utazhat a világűrbe. Összesen 243 jelentkező volt, köztük nők is, végül négyen „maradtak talpon”, közülük fog kikerülni a győztes, aki Farkas Bertalan nyomdokaiba léphet. "Sajnos az nem sikerült, hogy én még egyszer az űrbe repülhessek, de az az álmom úgy tűnik valóra válik, hogy a következő magyar űrhajós felkészítésében aktívan részt vehetek – osztotta meg jövőbeli terveit az előadó.

Az előadás utolsó részében Farkas Bertalan az 1980-as űrutazás során készült videófelvételeket vetített le, folyamatosan magyarázva a látottakat, majd a közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolt. „Kozmikus egészséget kívánok önöknek, családtagjaiknak, barátaiknak, és a világon mindenkinek, aki békét és egy szebb jövőt akar a gyerekeinknek, unokáinknak” – zárta gondolatait Farkas Bertalan. 

Bokor Tibor és Bakk Vitális Mária Kinga köszönőajándékot adott át a meghívottnak, majd az esemény dedikálással zárult.

Fotó: Szegeti Abigél