Évszázados jégverések

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2019. szeptember 05., 00:212019. szeptember 05., 00:21

A kifosztatásnak is nyoma a fájdalom, a nemesi előjogokat is sikongatás kísérte, nem is beszélve a háborús foglalatoskodásokról évszázadokon véges végig. A nemzeti torzsalkodás is erről a tőről fakadt, és burjánzott vékával mért pénzekért, a nemzetveszejtésig.

Az asztalon nem ömlik a bor, mert talán nincs is. Talán a jobb neveltetés, a jobb indulat, mellyel születtünk megveszekedett, aljasnak igen, de úrinak cseppet se mondható hatalmak és a szerelem kegyeiből. Jaj, hogyan is kerül ez egymás mellé, mikor azt latolgatjuk itthoni ágy és küszöb között s mégis idegenségben! Azt, hogy elég ritka dolog Európa közepén ezer évet is túlélni valamelyes nemzeti országlásban; és miért hogy mindenben mi voltunk a vesztesek a rabló török és osztrák uralmi századok alatt?

Az abroszra óvatosan ereszkedik alá egy levél az óriási, vénséges fáról. Miféle égi, na meg ugyancsak földi átok, „szándok”, ha már a régi kocsiszínben matatunk, hogy félezernyi esztendeje, amihez nyúlunk, minden másnak viszi a hasznot? Égi átokban nem hiszünk mi, magyarok, az egek nem foglalkoznak egy nép kátránnal, degenyeggel és saját vérével történő elárasztásával.

Ez az úrinak egyáltalán nem nevezhető újkor annál inkább ügyködik kis népek kirablásával, szolgává törpítésével. És a helyzet maga mutatja föl háborútól háborúig, rendszerváltásoktól a sírgyalázásig s a becsület meggyalázásáig, lásd: EU, hogy legkisebb gondja is több pénzt hoz, mint a nép, a magyar nép építő, lélegzési szabadsága.

A tatárjárás ijedelmét kinőttük, az óriástőke pusztító, habzsoló, földrészeket elemésztő törekvése rettenetesebb a tatárjárásnál. Se Szulejmánok, se Habsburgok nem jelentettek ekkora veszélyt hazánkra is, mint a tőke nemzeti gátakat és nemzeti létet elárasztó őrjöngése – elvárva kötelezően a magunk beleegyező főhajtását. Ilyen még nem volt, hogy egy-egy pénzeszsák parancsolja meg, ki élhet s maradhat, ki pedig omlik pusztulásba. Magyar sors? Az. De gazemberek zsibvására, melyet karóval, lőcsökkel kell szétverni. Imával kevésbé. Az ördögön nem fog semmit a szentelt víz, se az átok.