Évről évre egyre többen

Baróton már sokadik alkalommal szervezik meg ezt a foglalkozást: a tojásíró délután állandó vendége, oktatója ezúttal is a kisbaconi Zsigmond Ibolya volt, aki már negyven éve foglalkozik tojásírással, és a legelső ilyen múzeumi foglalkozáson is jelen volt.

A tojásírás mellett a számos érdeklődő, ugyancsak az ezelőtti évekhez hasonlóan, a tojáspatkolás fortélyos művészetét is elleshette a múzeum Kászoni Gáspár-termének egyik sarkában foglalatoskodó, bodosi Józsa Józseftől. A mester fúrt, faragott, kalapácsolt, rendkívüli, a szemnek is igencsak tetszetős kézügyességgel készítette a miniatűr patkókat, patkószegeket, melyek aztán rákerültek a gondosan megválogatott tojásokra. Lámpával átvilágítva vizsgálták meg, nincs-e akár egy hajszálvékony repedés a tojásokon, hiszen akkor kárba veszhetett volna a munka. Érdekes volt, ahogy lányok, asszonyok követték keze munkáját, némelyikük ki is próbálta, hogyan kell kikalapálni a vékony patkószeget.

Józsa József több mint tíz éve már, hogy tojáspatkolással foglalkozik, mint lapunknak a korábbi években elmondta, legfőképp csak a maga örömére csinálja, ritkán fordul elő, hogy elajándékozzon, még ritkábban, hogy eladjon belőlük.

Sokan írtak a tojásíró kesicével is, annyian, hogy csak óvatosan lehetett mozogni a teremben, nehogy meglökjük a kezét valakinek, aki épp mintát rajzolt a tojásra, így Zsigmond Ibolyának is bőven akadt dolga, felügyelni, követni a mintákat írókat. A motívumokból szemléltetésképpen többféle is ki volt téve papírlapra lerajzolva az asztalokra, így volt ahonnan válogatni, tetszés és kézügyesség szerint, hiszen, mint a tojásírók elmondták, nem épp olyan egyszerű megrajzolni, pláné a bonyolultabb mintákat. Zsigmond Ibolya szerint épp ezért lényeges minél fiatalabb korban elsajátítani a tojásírást, hogy aztán kikristályosodjon, szeret-e valaki ezzel foglalkozni, van-e türelme hozzá. A munkafolyamatnak megfelelően a megírt tojásokat aztán megfestették, a fölösleges viaszt letörölték róluk, és végül szalonnával fényezték őket, így ki-ki büszkén vihette haza alkotását.

Mondhatni összegzésképp, hogy a baróti tojásíró és -patkoló foglalkozás sikeres volt, sok érdeklődővel, ami azt is jelenti, sokan vannak még követői szép hagyományainknak. Sőt, évről évre mintha egyre többen lennének.