Eszement társadalom

Ilyen eszement társadalom, mint a jelenlegi nem volt még Romániában – ezzel fogadott találkozásunkkor egy újságíró szaktárs. Épp labdarúgó-mérkőzésről érkezett, ahol az ellenfél játékosait – enyhén szólva – briganti társaságnak nevezték, vezetőit börtöntölteléknek, a saját csapat tagjait pedig pénzt kéregető taknyoknak, a lelátón jelenlévő feleségeket ősi mesterséget űző némbereknek, gyerekeiket meg fattyaknak. A szóváltás majdnem verekedésbe torkollott. Azzal vigasztaltam, hogy az erdélyi magyar csapatoknak (Sepsi OSK, Csíkszereda FK) még az országból való kiseprésüket is kilátásba helyezik egyes stadionokban. A drukkerek többsége ugyanis egyszerű ember, aki úgy véli, ha kifizette a jegy árát, akkor kiabálhat, amit akar, ami éppen a szívére jön. A lelátó nem az a hely, ahol a lovagiasság valamelyes szerepet játszhat.

A közösségi oldalak is utat nyitottak a durva jelzőknek, viselkedésnek. Arctalanul jelenthetnek ki bármit. Olvastam, hallottam az ellenfélről (akit sokszor ellenségnek hisznek), hogy bérenc, képviselőházi poloska, ballib agyalágyult, szélütött, tehetségtelen senki, aljas hazaáruló, szellemi alultáplált, neobolsevista, vörös pestises, bűnöző, kupec, ronda féreg… És szórják egymásra a súlyosabbnál súlyosabb rágalmakat.

A pálmát e téren a román parlament és az államelnöki hivatal viszi. Nem voltak a szenátorok, képviselők, kormánytagok azelőtt sem templomajtók, de látszólag tisztelték egymást. Traian Băsescu azonban bevezetett egy különös stílust, amely egészen a sértegetésig terjed. Mindenkit elnevezett: egy hölgyet töltikének, az ellenfél politikust hóhányó Felixnek, de a kezes báránytól a majomig kiosztott egy-egy állatot mindenkinek. Johannis – akit méla németnek hív – is átvette elődje stílusát, és az egész kormányt inkompetensnek, nem megfelelőnek, majd autistának nevezte.

A durva megnyilvánulások terén a liberális Ludovic Orban áll az élen. Ő a kormányfőt „műveletlen Tancikának”, analfabétának tartja, aki még pofátlan és szemtelen is. De a szocdemek sem maradtak adósak, bunkónak és szabad szájú papír-politikusnak mondják a szabadelvű vezért. Erdély Romániához való csattolásának századik évfordulóját „ünnepelve” tehát folyik az ország többfelé szakadása, egymás szidalmazása, az iszapbirkózás a kormánypártiak és az ellenzék között. Nekünk csak arra kellene vigyáznunk, ne legyünk sárosak…