És mi hova álljunk?

Megborzongtam e csöppet se hűs nyári napon. Valami nagy baj van a magyar művészeti berkekben, és én árnyékba settenkedem, riadozva a kánikulában. Holott a zenészek, zeneművészek válságos helyzetben vannak. Oda jutott ez a művészréteg, hogy a nemes nemzetes Artisjus országos kihatású felelős hivatal (Budapest) kénytelen „felmérést végezni a zenészek életmódjáról és egészségi állapotáról”. És jött kérdőív is, válaszoljak magam is az élet adta kérdésekre.

Tikkadtan állapítottam meg, humorom s pénzem fogytán, hogy Székelyföldet immár nyugodtan, határozottan át lehet keresztelni Fesztiváliának. Márciustól tova novemberig elárasztják az őrjöngő fesztiválok. Száll az üvöltő örömóda, oda se neki, szokja meg a kialvatlan csecsemő meg a haldokló öreg, hogy mi igenis vígan megyünk tönkre. És tegnap jön a számítógépemen ez a megkeserítő „felmérés a zenészek életmódjáról, egészségi állapotáról”.

Nem értem, valami járvány dühöng esetleg, melynek kórsága csak a színpadokon s tömegek előtt őrjöngő zenészeket, énekeseket érinti? Akkor pedig hol az orvostudomány? Mert a rendőrség ott van velük, az hétszentség. Akkor viszont miért nem törődnek a zenészek egészségi állapotával, ahogy azt az Artisjus elvárja, kutatja és kutattatja velünk?! Gyűjtés, azt kell bevezetni, adakozzatok a zenészek javára, megsegít az Isten, ti is így jártok…

Szóval egy népdalcsokrot állítunk össze, azzal megyünk, vonulunk föl Budapestre a Mészáros utcába, megoldást keresve. A cigányzene igenis hozzánk tartozik, anélkül mit ér egy hortobágyi székely csárda?! A gyönyörű Döbrentei téren, Budán egykor még volt, mára már odalett ez a zene. Hát hová jutunk? Azonnal országos kivizsgálást kell indítani, ahogy értesítettek minket is, a zenészek életmódjának felderítésére. Ki hánnyal él, hánnyal iszik, nemre való tekintet nélkül. Mert az életmód… az Artisjus, az fontos. Ne adj’ Isten, valahogy elakad a fesztiváláradat, akkor meg hogyan számolunk el az üvöltő dervisek és zokogó cigányprímások állományával?

Este villanyoltás után mertem csak arra gondolni szerényen a sötétben, hogy mi, költők, megzenésítettek és meghurcoltak most ebben a szituban hova álljunk? Versben imádkozunk, őrjöngő dallamtalanul az Artisjus zenészeinek életmódjáért és egészségi állapotáért. Ilyen kánikulában sok minden történhet az agyak tájékán is, ami vizsgálódást kíván.