Erre érdemes figyelni, ha okoskütyüt kap a gyerek karácsonyra

Egy közelmúltban készült felmérés szerint, a gyerekek 13,2 százaléka napi 4 óránál is több időt tölt el internetezéssel. Nemcsak az idősebb (13-18 év) korosztály, hanem a fiatalabbak (6-12 év) is napi szinten barangolnak a világhálón, és az ott eltöltött idő egyenes arányban nő az életkor emelkedésével. Ezekhez az adatokhoz hozzájárul az is, hogy a kiskorúak napjainkban egyre korábban kapják meg az első okoseszközeiket, melynek révén kitárul előttük a digitális világ kapuja.

A gyerekek legtöbbször a szüleiktől kapják a különböző okoseszközöket, akik általában alapos beszélgetés és szabályok felállítása nélkül adják a gyermekeik kezébe a kütyüket. Ezek az eszközök azonban a megfelelő felkészítés és védelem hiányában rengeteg veszélyt hordoznak magukban. Mire érdemes figyelni, amikor az említett eszközöket megvesszük a gyereknek, mit beszéljünk meg vele, amikor átadjuk az áhított ajándékot?

Fontos, hogy tisztázzuk, az internetnek rengeteg pozitív oldala van, temérdek lehetőséget nyújt a szórakozásra, hatalmas zenei archívumokkal, kimeríthetetlen olvasnivaló könyvtárral, film- és videónézési lehetőségekkel, illetve társ lehet a tanulásban is, hiszen szinte korlátlan hozzáférés biztosít a tananyagokhoz.  Nem szabad elfelejtenünk azonban azt sem, hogy az online térnek van sötét oldala is, amelynek veszélyeiről muszáj beszélnünk a gyerekekkel, természetesen az életkoruknak megfelelően.

A veszélyek tárháza sajnos hatalmas, de van pár téma, amit mindenképp érdemes átbeszélni annak érdekében, hogy megóvjuk a gyerekeket a lehetséges veszélyektől. Beszéljünk velük arról, hogyan kell biztonságosan tartalmakat letölteni a netről, és tisztázzuk az egyedi és erős jelszavak használatának fontosságát.

Térjünk ki arra is, hogyan lehet biztonságos a böngészés a neten, illetve hogyan kezeljék az életkornak nem megfelelő tartalmakat. Világosítsuk fel a gyerekeket arról is, hogy mit érdemes tudni a közösségi hálózatokról, mik az alapvető chatszabályok, illetve miket lehet és miket nem szabad megosztani magunkról a világhálón. Tudniuk kell, hogy léteznek internetes pedofilok, és hogy hova fordulhatnak segítségért virtuális zaklatás esetén.

A képernyő(k) előtt töltött idő mennyisége folyamatosan növekszik, nemcsak a felnőtt társadalomban, hanem a gyerekek körében is. Jelenlegi adatok szerint a fiatalok hétköznapi szabadidejük 70 százalékát a számítógép és a televízió előtt töltik, a különböző közösségi médiafelületek a 44 százalékát, a „telefonozás” pedig a 32 százalékát veszi el az idejüknek. Ezzel egy időben sajnos erősen csökkenő tendenciát mutat a kulturális terek használata, ugyanis a fiatalok 91 százaléka soha nem járt még operában, 87 százalékuk egyáltalán nem volt hangversenyen, de múzeumban és színházban sem járt még 67 százalék.

Próbáljunk közösen kialakítani olyan szabályokat a családban, amik keretek közé helyezik a mobiltelefon és internethasználatot, a tévézést és a számítógép előtt töltött időt is! Fontos, hogy a szabályok mindenkire vonatkozzanak, és a szülőknek is be kell tartani ezeket, hiszen ők mutatnak példát a gyerekeknek. Kiköthetjük például azt, hogy vacsorázás közben senki nem használhat okoseszközt, vagy dönthetünk konkrét időkorlátozásról is, a lényeg az, hogy a saját szokásainkhoz mérten, közösen húzzuk meg ezeket a határokat.

Az internethasználat terjedésével együtt a zaklatás online formája is megjelent a mindennapokban. A cyberbullying egy új típusa az elsősorban tinédzserek közt tapasztalható iskolai kiközösítésnek, ami csúfolódásokból és fenyegetésekből álló, az áldozathoz elektronikus úton eljutó üzenetek sorozatát jelenti. Az online zaklatás hosszútávú károkat okozhat a gyerekek személyiségfejlődésében, mert nem tudják kezelni az őket ilyenkor érő agressziómennyiséget. Szülőként fontos, hogy megértsük és elfogadjuk az online világ térnyerését a mindennapi életben.

Azzal, ha elvesszük a gyerekektől az elektronikus eszközöket, töröljük a profiljukat a közösségi oldalakról, vagy „kémkedünk” utánuk, valójában nem tudjuk kontrollálni a helyzetet, hiszen a bántalmazás az internethez való hozzáférés megszüntetésével nem fog megszűnni.

Próbáljuk tiszteletben tartani azt, hogy nekik is van már saját magánéletük, és azzal, ha elszakítjuk a gyerekeket a mindenki által használt kapcsolattartási formáktól, csak kárt fogunk okozni.

Amit tehetünk, hogy nyíltan és őszintén beszélgetünk velük a témáról. A számonkérés helyett igyekezzünk az internetről való beszélgetést a közös mindennapok részévé tenni, hogy a gyerekek érezzék, velünk nyugodtan megoszthatnak bármit és nem lesz részük elutasításban.

Amennyiben tudomást szerzünk róla, hogy gyermekünket már érte konkrét zaklatás az interneten, próbáljuk bátorítani arra, hogy beszéljen a problémáról. Támogatnunk kell őt és közösen megoldást találnunk a helyzetre.

(24.hu)