Erdély kevésbé ismert kuriózumai (8.) – Lothar, Lator, Lotru

A Wikipédia „felütése” után elővettem a Kiss Lajos-féle Földrajzi nevek etimológiai szótárát (megjelent Budapesten, az MTA gondozásában, 1978-ban), s bár ezt sem tartom teljesen hiteles kútfőnek, más nem lévén a könyvtáramban, szépen fellapoztam. A 387. oldalon ez áll: Lotru, az Olt jobb oldali mellékvize, a Szebeni-havasoktól délre, 1233, 1265, 1311 Lothur – ez a bekezdés Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékéből (Szentpétery Imre, Bp., 1923) származik. Igaz, lennebb már a román lotru szót boncolgatja a szerző, miszerint az tolvajt, zsiványt jelent, de úgy is értelmezhető, mint sebes folyású patak. Lehet, hogy ez a magyarázat megfelel a román helynévnek, de nem a magyarnak!

Helyben vagyunk, gondoltam, hiszen én már rég hallottam szász ismerőseimtől (ők meg az erdélyi szászok krónikáiból tudják), hogy egy német lovag, Lothar vitéz volt az ura az egész vidéknek, akit a Vöröstoronyi-szoros felügyeletével bízott meg a magyar király, II. Endre. Minderről szóltam már a 450 erdélyi túra c. turistakalauzban is, amely 2008-ban a budapesti Kornétás Kiadó gondozásában jelent meg.

A Lothar-hegység kapcsán először a Vöröstoronyi-szorosról kell beszélnünk. Ősi átjáró volt évezredek óta, ahol az Olt balról a Fogarasi-havasokat és a Cozia-hegycsoportot zárja le, jobbról a Szebeni-havasokat, a Lothar-hegységet és a Căpăţânei-hegységet határolja. A 75 km hosszú szorosnak csak a felső, 18 kilométeres részét nevezik Vöröstoronyi-szorosnak, Boiţa és Câinenii Mari között. Tengerszint feletti magassága 352–360 m, az E81-es nemzetközi út halad át rajta, ami megfelel a 7-es országútnak. A továbbiakban megpróbálom röviden vázolni azokat a történelmi eseményeket, amelyeknek közük van a Lothar- (Lotru-) hegység helynév eredetéhez.

Római légiók nyomdokain

A rómaiak feljegyzéseiből kiderül, hogy maga Traianus is 105-ben itt vonult át Dacia teljes leigázására, ezért is nevezték sokáig latinul Poarta Traiana-nak, később németül Roternturmpass-nak, magyarul Vöröstoronyi-szorosnak, románul Defileul Turnu Roşu-nak. Mind a magyar, mind a román megnevezés a német helynév tükörfordítása. A római korban két castrum épült a szoros őrzésére. A felső, a Caput Stenorum a mai Turnu Roşu (Vöröstorony) település határában lehetett, hírmondó sem maradt belőle. A másik római erődítmény Arvaxia Câinenii Mari-nál állt, aminek alapjaira 1718-ban az osztrákok építettek védművet.

Hogy valójában hol is volt a valódi Vöröstorony vára, amit Lothar építtetett, csak találgatni lehet. Sok kutató véleménye szerint Talmácson épült, mások Boiţára esküsznek. A legvalószínűbb, hogy mindkét vélemény helytálló, mivel két vár létezett: az első, a legrégebbi Talmács közelében állt, az Olt bal partján. A másik erődítmény Talmáccsal szemben, a jobb parton, Boiţa falutól kb. 2 kilométerrel lennebb, délre épült. Ma ennek maradványait nevezik Vöröstorony várának, ami a történelmi hitelesség kedvéért valóban vörösre van mázolva. Itt állhatott az eredeti Lothar vára, vagyis a Rotenturm, mert a helynevek nem hazudnak. De vármaradványok voltak a Lazaret községgel szemben beömlő Latoriţa (Kis–Lothar vagy Kis–Lotru-patak) szádánál is, amit l930-ban egy kőbánya tüntetett el. Ma ennek helyét nevezik Lotrioara (Kis–Lotru) várának. Hol van az már? Én csak a kőbányát találtam meg 2012-ben.

II. Géza telepesei

A magyar királyság megerősödésével az első szász telepeseket II. Géza király (1141–1161) hívta országunkba. A Nagyszeben környéki Királyföldet adományozza nekik, és megbízza a Vöröstoronyi-szoros védelmével, útjának szüntelen bővítésével, karbantartásával. Valószínűleg a szorost ekkor még latinosan Poarta Taiana-nak nevezik. Erődítményről, várról, ami ebben a korban épült, nem tudunk.

A második nagy betelepítési hullám II. Endre (1205–1235) korában zajlik, aki a mostani Barcaság és az innen kiinduló hadi és kereskedelmi utak (Tömösi- és Törcsvári-szorosok) védelmét bízza a német lovagrendre. Ugyanekkor szükségesnek látja a Vöröstoronyi-szoros megerősítését is. Rendelete 1233-ban jelenik meg (Szentpétery Imre), miszerint egy Lothar nevű német lovagra bízza a szoros felvigyázását. Hűbérbirtokként neki ajándékozza a mai Lotru- (Lothar-) hegységet, ami új uráról kapta nevét, és amit kezdetben magyarosan Lothúr-nak neveztek, elferdítve a német nevet (Loth úr). A hegységet délen határoló festői Lotru folyócska völgye szintén a nemes teuton vitéz nevét viseli.

Megjegyzem, románok ekkor még nem laktak a vidéken, tehát teljesen hibás Kiss Lajos állítása, miszerint a hegy és folyó magyar neve a román nyelvből ered. Királyi parancsra Lothar lovag a szoros védelmére egy várat építtetett az Olt jobb partján húzódó út mellé. A hajdani erődítményből ma csak egy zömtorony árválkodik az út és az Olt között, amit Tört-toronynak neveznek. Ez áll a legközelebb a boiţai Vöröstorony várának romjaihoz, így nagy valószínűséggel hozzá tartozott. Lothar vára állítólag vörösre volt festve. (A népmonda szerint az ostromló törökök, de lehettek „kutyafejű” tatárok is, mégis legvalószínűbb, hogy a délről betörő kunok vére festhette vérvörösre a vár falait olykor-olykor!) A még meglévő Tört-torony lehangolóan szürke, csak egy-egy piros téglacsík a kőfalban utal vörös színére.

Hol volt Posada?

A régi királyi dokumentumokban még kétszer bukkan fel Lothúr (Lothar) neve, mégpedig 1265-ben, V. István korából (1239–1272) és 1311-ben, ami tudvalévően Károly Róbert uralkodásának idejére esik (1288–1342). A krónikák szerint Posadánál Károly Róbert hazafelé tartó serege 1330. nov. 9-én itt szenvedett vereséget a lesből támadó I. Basarab (1310–1352) havasalföldi vajdától, miután büntetőhadjáratot folytatott a lázongó vazallus ellen. Ugyanis a magyar király támogatásával alakult meg a Havasalföldi Fejedelemség (Munténia), amelynek első vajdája, Basarab – Tihomir fia – kun vagy tatár (?) volt, de nem nagyon akart engedelmeskedni hűbérurának. Posada helye is vitatott, mivel ilyen nevű településről az Olt szorosában nincsenek feljegyzések. Ellenben létezik egy Posada a Prahova völgyében, Comarnictól északra – ott viszont nincsen olyan szűk szoros, hogy a katonák csak egyesével haladhattak volna benne, és akiket felülről kövezhettek volna meg, ahogyan azt a monda taglalja.

Lothar után a Vöröstoronyi-szoros felügyelete a magyar királyok által kinevezett erdélyi vajdák tisztsége volt, 1453-tól kezdve a Szász Universitas felelt érte. A többi már a 15-21. század történelme, nem kapcsolódik a Lothar-hegységhez.

Zsigmond Enikő