Erdély kevésbé ismert kuriózumai (10) – Székelyföld Tibetje (II.)

(folytatás)

1898-ban Horn Dávid eladósodik, és vagyonát kénytelen eladni a Groedel testvéreknek. Cégük a Bajor Fakereskedelmi Társaság, amely bekebelezi az Erdélyi Erdőipari Rt.-t. Egyik vezetője Groedel Zadik, a másik Horn Móric, Horn Dávid unokaöccse, akit szó szerint a fateleppel együtt örökölt az új tulajdonos. Gátlástalan, minden hájjal megkent, kutya-komisz ember volt, aki vaskézzel vezette a telepet. Ebben az időben terjeszkedik a cég, megépítik a neruzsai (Năruja, Nehoiu település közelében) és Gór-havasi siklókat, ahová szintén keskenyvágányú vasútvonalak vezettek, összesen 78 km hosszúságban. 1932-ben Groedelék is eladósodtak, tulajdonuk a holland és svájci tőkével rendelkező Holding céghez vándorol.

A gyártelep azonban tovább virágzik, és 1936-ban önálló községi rangot kap, leválva az anyaközségtől, Papolctól. 1940-ben a helység a bécsi döntés értelmében visszakerül Magyarországhoz, míg Gyulafalva továbbra is Románia része marad. A kettő között, félúton húzódott az országhatár. 1945-ben megkezdődik az államosítás, és a kommandói fűrészüzem az elsők között kerül a kommunista hatalom kezébe, hogy aztán a rendszerváltás (1989) után semmivé váljék. Horn Dávid gyára órányi pontossággal 110 évig működött, 1889 okt. l7 de. 10 órától 1999 okt. 17 de. 10 óráig.

Mára a 60 kilométeres, hajdan romantikus kisvasút és híres sikló teljesen tönkrement. Nagy kár! És ha helyreállítása, üzembe helyezése utópia is marad, itt akkor is az ország egyetlen faipari, szabadtéri múzeumát lehetne létrehozni az állomás kicsinosított hangáraiban, berendezve régi gépekkel, munkaeszközökkel! Mert mi ez a település a Gyimesekhez képest? Azt már akár az erdélyi turizmus Mekkájának is nevezhetnénk, annyi az oda zarándokoló turista, aki minden áron csángót akar látni! Nem nagy kunszt, vasút és aszfaltozott út vezet ide! De nem így Kommandóra! Itt sokkal érintetlenebb a természet, és a körkörös erdőrengeteg is kiújult. Elszigeteltsége az ide vezető utak gyatra állapotának betudható, habár az utóbbi években a kovásznai 20 kilométeres utat járhatóvá tették a kiskocsik számára is. Mi ezen döcögtünk fel. A Papolc felé vezető, 17 kilométeres, gyönyörű, szerpentines út azonban igazi meglepetést okozott, miután a kommandóiak biztatására ezen mentünk le. Nem bántuk meg!

Kommandó meggyötört arcára rányomta bélyegét a faipar. És a sebeket egyelőre még nem lehet eltűntetni, pedig a festői Laur-hegy oldalára egyre jobban kiülnek a tájba illő hétvégi házak, panziók. Régi, hosszú és lapos munkáslakásai nem tartoznak az építészeti remekművek közé, így a kortárs építészeti stílus és a régi gyártelep stílustalansága nagyon szembetűnő és zavaró. Ezt Látó Anna így fogalmazta meg: „a természet nem fukarkodott fiatal erejével, de az ember műve elöregedett”.

Valóban elöregedett és megkopott. De azért mégis van néhány olyan látnivaló, amire érdemes odafigyelni, mint: a Kincstári-ház vagy Kiskastély (épült 1890-ben) vagy a Lichtenstein-ház (1922), amit a helyiek Likistánnak neveznek. Ma ez a községháza. Az orvosi rendelő régen vadászkastély volt (1927) A régi „nagy iroda” ma lakóház, de még áll a gyár épülete is. Kommandó rendetlen falumúzeumában állandó kiállítás várja közönségét a település történetével, valamint környékének természeti kincseivel, többek között a nagyon ritka menilites halpalák fosszilis leleteivel (ologocén kor, menilitpalák: opál, kalcedonkvarc és bitumen keveréke).

A Laur-hegy megszépíti Kommandót. A település koronája, melynek lábainál a zsidótemető öreg síremlékei tekinthetők meg. Az oldalában télen sípálya működik, és egyetlen ásványvízforrásának csorgója, amelyből enyhén kénes gyógyvíz fakad, a központi vendéglő mögött található. A forrás vízminősége és hozama nem reménykeltő egy majdani gyógyfürdő megépítésére, ha Székelyföld számos, jobb minőségű ásványvizéhez hasonlítjuk, ivókúrára, az emésztőrendszer működésének megsegítésére viszont megfelelő.

Ha Kommandón nincs is sok látnivaló, annál többet kínál a körülötte tobzódó természet. Mert birodalmát fenséges nyugalommal, a jogos tulajdonost megillető szelíd erőszakkal újból birtokába vette. Ma már a környező hegyeket újabb rengetegek takarják, hasonlóak, mint amelyek Horn Dávidot idecsalogatták. A Kis- és Nagy-Bászka szurdokvölgyeit végigjárni, a Háromszéki-havasok koronázatlan királyára, a Lakócára (1777 m) felkapaszkodni, a falu körül lévő három tőzegláp: a Degettes, a Rozsdás és a Mohos ritka növényeit felkutatni, a Kecske-hegy oldalában lévő feltárást régi geológiai korok élőlényeiről vallatni mind-mind izgalmas túracélpontok.
Most még vajúdik Kommandó, de zsigereiben elindult a változás, amit jó volt látni annyi év után. Talán egyszer magaslati üdülőtelep lesz belőle, nap felé forduló szanatóriumokkal a pihenést, gyógyulást kereső emberek örömére, mert nem lehet, hogy a tiszta természet mindenhol beszennyeződjön a Földön. Kell egy-egy makulátlan zug, ahol nincs szemét, tiszták a vizek, és nem mérgezett talaj, nem szmogtól szürke levegő. Ez illene Kommandóhoz, mert erre predesztinálta a természet.

Zsigmond Enikő