Erdély fénye odafenn

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2021. július 21., 00:072021. július 21., 00:07

Nagy idő volt, szent igaz. Anyánk, a jó Anyu legszívesebben megkötött volna hármunkat, a három trónörököst, nehogy elkallódjunk valahol a viharban, jaj, s a két kicsi ikrek, ó, mindnyájan Isten kezében vagyunk, de nehogy kitegyük a lábunkat a két kicsi mellől! A patak úgy jött be a faluba, mint egy ítélet. Vince bá’ hangját hallottam az előbb. Maga volt az égi háború csillapítója tán. Hogy hát ilyenkor hol vagyon az Isten?!

Kis falunk ebben az időzuhatagban mintha pihetoll lenne. Kezeket tördelő, házat elseprő idő. Zsuzsa nannyó hangja is bennem: Fogja bé maga a száját! Akkor isteneljen, amikor maga is bűntelen. Aj, hát ki bűntelen ilyen időben, ki?! Alig van vége a háborúnak, s káromkodik a vén hős, ahelyett hogy örvendene, mert szabadult.

Az a helyzet, hogy Isten nélkül sehol örvendeni nem lehet. Viharidőben az ember hallgasson, s aki már meghótt, nyugodjék belé az örök egy igazságba. Most hallom a minap az egyik kortárs aranymondást, egy angol mondotta, Churchill, hogy: Mindnyájan bogarak vagyunk a földön, de én legalább szentjánosbogár. Nagy ember volt, az szent igaz, még az egész Angliának is miniszterelnöke volt, hogy igen. De akkor már Erdély nem vala a szentjánosbogarak s a muskátlik jogszerű hazája.

Jut eszembe Nyárády Elemér, az amerikai zilahi „legény”. Sose volt bátorságom vad magyarnak, nagynak stb.-nek nevezni mást, de őt, ahogy megismertem, ahogy mellemben összeszerkesztettem az ő Connecticut-beli erdélyiségét az Egyesült Államokban… Ott lakott, kis erdeje volt a ház mögött; igen, akkor láttam mosolyogni egy egész amerikai erdőt, amikor Elemér úr fohászkodott benne a lombok fölé, szerető arccal. Zilahot leltem a fohászban, Erdélyországot. Aztán sem aznap, sem éjszaka, sose kérdeztem erről az amerikai Erdély-fohászról. Nem mertem. Noha mosolygós 82 éves vala 2006-ban, amikor repülőjegyet küldött nekem, erdélyi írónak, mennék ki hozzá. Mentem. Bogarak vagyunk, egymáshoz kívánkozók, egymásnak szeretve tisztelői is. Így kerül Amerika erdeje fölé, a lombok közé Erdély fénye is egy fohásszá selypítéssel. Ki kíván örök életet?! Inkább igazat.