Emlékeztetni kell a borzalmakra

Hetvenkét esztendeje annak, hogy március 3-ára virradó éjszaka a kommunista román karhatalom szervei országszerte rárontottak a földbirtokosokra, és legfeljebb két rend ruhát tartalmazó motyóval a hónuk alatt az otthonaik azonnali elhagyására kötelezték őket. A személyes tárgyaiktól és vagyonuktól megfosztott, kényszerlakhelyre hurcolt, sok esetben szétszakított családok tagjai nem hagyhatták el a számukra kijelölt települést. A felnőtteket pedig végzettségüktől függetlenül csak alsóbb rendű fizikai munkára alkalmazták, a létminimumot sem biztosító javadalmazásért.

Noha az embertelen intézkedéseknek nem volt etnikai színezete, Erdélyben javarészt magyarok estek ezek áldozatául. A történelmi sajátosságok okán ugyanis itt zömében a mi nemeseink rendelkeztek az 1983-as törvényrendelet által kisajátíthatóvá nyilvánított öt, tizenkettő vagy ötvenhektárnyi mezőgazdasági területtel.

A szovjet tankok árnyékában kommunizmus néven Romániában is meghonosított földi pokolnak azonban nem csak az 1949-es kitelepítések voltak az egyedüli borzalmai. Osztályellenségnek nyilvánított ártatlan emberek százezreit hurcolták úgymond az átnevelésüket szolgáló munkatáborokba, tízezreket vetettek börtönbe, és ezreket kínoztak halálra, vagy végeztek ki. Csupán azért, mert származásuk, vagyoni helyzetük, erkölcsi tartásuk, értékrendjük, műveltségük és munkaszeretetük, fizikai, illetve szellemi önállóságot biztosított nekik. Ez pedig a hatalmat magához ragadó, azt kizárólagosan gyakorló, mások javait bitorló és értékteremtésre képtelen csőcselék szemében megbocsáthatatlan bűn volt.

Mindezek tudatában aggódva követjük, hogy a világszerte több mint százmillió áldozatot szedő vörös pestis eszméi a jólétben elpuhult nyugaton visszatérőben vannak, és lassan hozzánk, a halálos kórt már egyszer megszenvedett Kelet-Európába is kezdenek begyűrűzni. Ennek oka az ott immár intézményesített, de csiráiban már nálunk is fellelhető érték- és erkölcsrombolásban, valamint a múlt bűneinek eltitkolásában keresendő.

Éppen ezért meg kell ragadni minden adódó alkalmat, hogy a változás után felcseperedett nemzedékeket a kommunista diktatúra borzalmaira emlékeztessük, mert azok megismétlődése csak így akadályozható meg.