Előkelő társaságban

„Ugye továbbjutottunk?” – kérdezte minap valaki, a futballnak csak a labdás részét követő, az elméleti adalékokra nemigen figyelő szurkoló a magyar labdarúgó válogatott novemberi mérkőzései után. Mosolyogtató naivságnak tűnhet, de nem az. A magyar nemzeti csapat hat nap leforgása alatt továbbjutott, kijutott, feljutott. Tényleg nehéz ezt a pörgést, ezt a diadalutat követni! Amikor szinte mindenki csak az Izland elleni Európa-bajnoki (pót)selejtezőről beszélt, s miután a győzelmet, az Eb döntő tornáján való részvételt ünnepeltük, kevesen figyeltek arra, hogy esetleg egy másik nagy bravúr is sikerülhet. Bizony sikerült! A magyar csapat saját két győzelmének és a többi eredménynek köszönhetően megnyerte csoportját az európai Nemzetek Ligájában, és a B-ből az A-ligába lépett. A legjobb 16 közé. Főleg jégkorongból tudjuk, hogy ez mekkora teljesítmény, milyen elismerést érdemel.

A nagy válogatott Eb-részvétele és A-ligába jutása mellett az U21-es nemzeti csapat házigazdaként utánpótlás Eb-résztvevő, a Ferencváros pedig ott van a Bajnokok Ligája csoportkörében (Messivel, Ronaldóval egy társaságban). Hogy is mondta egy játékos? Nagy veréseket kapunk, de ahhoz ott kell lennünk az elitben, a pályán, és mennyi más csapatnak nem sikerült ez! Nyilván, a magyar válogatott nagy veréseket kaphat az Eb-csoportban, hiszen a három klasszis ellenfélnek (német, francia, portugál – atyaég!) érdeke a jó gólarány is, mert a csoportból mindhárom továbbjuthat, kettő közvetlenül, egy közvetve (a négy legjobb harmadik helyezett egyikeként).    

Az anyaországból szűkebb „pátriánkba” ugorva, hadd figyeljünk a Sepsi OSK-ra is, mert szintén egy elit csoport a célja, arrafelé halad. Visszatérne a romániai felsőházba az előző idény kiesőzónai izgalmai után. Önbizalom- és lélekerősítő lehet a legközelebbi ellenfél, a Chindia Târgovişte edzőjének a nyilatkozata, afféle focibókja. Reméljük, és legyen meggyőződésünk, hogy nem altatás a rangadó előtt. Azt mondja Emil Săndoi, a Liga 1 erősorrendjében az első három csapat (Craiova, CFR, FCSB) mögött a Sepsi OSK a negyedik, és ezt a bajnoki táblázaton is igazolni fogja. Az Universitatea Craiova (1983–1995) és a román válogatott (1987–1993) egykori meghatározó játékosa, középhátvédje méltatta a Sepsi OSK menedzselését, átigazolási politikáját, azt a határozottságot, hogy nem vártak, amíg klub nélkül lézengő játékosokat „csipegethetnek” olcsón vagy ingyen, hanem az idény előtt szerződést kötöttek a kiszemelt labdarúgókkal, akik hajlandóak voltak az OSK-hoz igazolni.