Elmélkedés Ikrek módjára

Székely Hírmondó

2021. május 21., 00:102021. május 21., 00:10

Mikor én születtem, azt hiszem, egy ikertestvérem lelkét is hoztam magammal, mert a gondolataimat mindig megbeszélem magammal. Kérek, ne vigyetek pszichológushoz, semmi szükség rá, csak szeretném, ha állandó párbeszédemben követőim lennétek, hogy megismerjétek lelkem belső titkait. Vigyázz, mindig figyellek, akkor is, amikor egészen más dolgokon jár az eszed, ellesem tőled azt a mozdulatot, amit ha kidolgozok, egész jó akrobata mutatvány lesz belőle, mint amikor a szomszéd ablakát betörtem...

Jól van, beismerem, hogy a tükörből lestem el, ezért történhetett, hogy a kapu helyett az ablak lett a célpont. Gyerek vagyok, meg kell tapasztalnom a világ dolgait, és ehhez komoly haditervet kell készítenem. A nagypapa ebben kiváló segítség, mert ő veszi a lapot, és akkor sem haragszik, ha mindent kétszer mondok el neki. A szomszéd Mari néni viszont ugyanezt csúfolkodásnak véli. Szerintem sokat kell még fejlődjön, míg megérti a gyermekeket. Biztos rég járt óvodába, mert elfelejtette a szabályokat. Például azt, hogy jobb kétszer mondani egy szót érthetően, mint egyszer és pusmogva. Én igazán tudom, mert az óvó néni figyelmeztet: „nyisd ki a szád, mikor beszélsz”, „ne nyeld le a szavak végét”, pedig én még nem is hallottam arról, hogy valaki lenyeli a szavakat. Vajon hol jönnek ki?

A lényeg a világ felfedezése, a kalandok keresése, a mese, mert a csodát így tudom megélni. Nagyon sok mindent észreveszek. Azt is látom, amikor eljátsszátok a szomszédnak, hogy mennyire vártátok, hogy hozzánk jöjjön, s közben alig várjátok, hogy elmenjen. Ezért is mondtam Anna néninek, hogy apa nem szereti, mikor hozzánk jön. Erre mi a köszönet? Szemtelen gyermek, olyan, mint a nagyapja! Azt mondod, be nem áll a szám? Nahát, látszik, hogy semmit sem tudsz rólam, pedig, ha neked is járna a szád, én is ugyanezt mondanám. Gondolom, uncsi lenne nekem mást hallgatni, pedig szívesen tenném, ha lenne rá időm, de nincs. El vagyok foglalva magammal. Én nem levegőbe beszélek, én magamban, csak hangosan, hogy tudd, milyen ügyes vagyok, légy büszke rám, értékelj, és akkor talán én is felnézek rád.

Csákány Zsuzsanna