Élet és sport

Úgy tűnik, mi, emberek úgy vagyunk megszerkesztve, hogy a legbanálisabb dolog miatt is összeakadunk, mint a jajdeédes kisrucák, ha néhány szem magot közéjük vet valaki. Itt van például az örök téma, a futball. A Nobel-díjas Camus azt nyilatkozta, mindent, amit erkölcsről és kötelességtudásról megtanult, a labdarúgásnak köszönheti. És most vessük vigyázó szemünket Máraira, irodalmi Szepesiként mint vélekedik a fociról: „testedzéshez semmi köze, átmenet egy kocsmai verekedés és valamilyen pubertásos futási inger között.”

Különbözünk, nem vitás. Volt és van lelkes színészválogatott, és Latabár, aki minden sportot szeretett, csak mozogni ne kelljen. A nyaktól felfele részünket illetően is maratoni a távolság a bunkó, köpködő, farzsebbe beleférő szókincsű sportoló és a nagyszerű, pályán és pályán kívül sikeres emberpéldányok között. Hajós Alfréd elsőrangú építész volt. Vitalij Klicsko, a kétméteres ukrán ökölvívó világbajnok 2000-ben doktori címet szerzett, ma Kijev polgármestere.

A magyar vívók listája annyi orvost foglal magában, mint egy kórházi nyilvántartás. Szilágyi Áron olimpiai bajnokunk a második egyetemet járja. A mi Bölönink is fogorvosit végzett, ahol nem adták a diplomát látatlanba, mint annyi más sportolónak. Mondják, az egyik gyakorlaton a páciens nénike meglátta a kitűzőjén a Bölöni nevet, megijedt. – Csak nem a futballista?! – Nem, a testvére vagyok… Balczó, a legendás öttusázó, a szerénység és tisztesség megtestesítője az Evangélium fáradhatatlan hirdetője, felesége, Császár Mónika olimpiai bronzérmes tornász. Tizenkét gyerekkel gazdagították a magyar népet.

Cornel Dinu volt román focista hibátlan öltönyben, nyakkendővel, egyenes tartással, Hegel- és Mircea Eliade-idézetekkel kommentálja Budescu kapufáját. Kedvencem azonban Ilie Dumitrescu – a regáti cigányfiú, bár nem volt zseniális játékos, felvergődött a válogatottig, utána pedig a pénzét nem kocsmába fektette, hanem felújította a bukaresti Hanul cu Tei-t, és ma ott van az ország legszebb műtárgykereskedése és antikváriuma. Mert az edzőtáborokban, míg a többiek kártyáztak, Ilie olvasott.

A legsummásabb megállapítás attól az írótól származik, akitől abszolúte nem vártam: Walter Scottól. „Az élet olyan, mint a futball”. Tényleg. Az eredményt soha nem lehet előre tudni.