Drámai helyzet a dráma napján

Ünnepelnie kellene a színházi világnak, de a színházkedvelő közönségnek is. Pontosítva: szeptember 21-én van minden esztendőben a magyar dráma napja. Ez a szépirodalmi és színművészeti műfaj hatásában, fontosságában, szépségében túltesz minden más alkotáson, mert egy időben emel az érzelmi mélység magasságába, s ugyanakkor sárba is dönthet, ha netán felsorakoztatja előttünk mindennapi bűneinket.

Meg szoktam állni időnként, egy-egy színpadi mű bemutatása után a színház előtt, s érdekes ilyenkor belehallgatni a kiözönlő nézők méltató vagy elmarasztaló beszélgetésébe, s meggyőződni arról, hogy a legsilányabbnak tartott színpadi alakítás is fel- vagy megrázza a nézőt. Valahányszor diákjaimmal egy-egy előadás után sokszor egész kerek órát szántunk az előző napon látottak megvitatására, meggyőződhettem arról, nincs olyan előadás, amely ne lepne meg gondolataival, tartalmával, cselekményével. Mindez éppen most foglalkoztat, kissé restelkedve is, hogy két nap is elmúlt e jeles esemény után.

De utólag is kell emlékeztetnünk az olvasót, hogy valami különleges pillanat volt ez a szeptember 21-i ünneplés, ugyanis 1883-ban ezen a napon mutatták be először a Magyar Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében Madách Imre (1823. január 20. – 1864.október 5.) páratlanul gazdag, Az ember tragédiája című drámai költeményét. Ezt a napot szemelte ki és emelte a magyar dráma napjává 1984-ben a Magyar Írók Szövetsége.

Egy idő óta azt is rendszeresítették, hogy éppen ez alkalommal Szép Ernő-díjat osztanak a legsikeresebb, frissen született magyar drámának. A díj névadójáról hadd szóljunk néhány szót, Madách népszerűségéhez ugyan nem mérhető az ő ismertsége, de a múlt század első felében született versei, regényei, dalszerű alkotásai a Nyugat és Ady közelébe sodorta, s különösen a kabaré meghonosításával úttörő szerepet is vállalt. A máramarosi Huszt nevű faluban született 1884. június 30-án (1953. október 2-án hunyt el), Kölcsey már korábban híressé tette ezt a nevet hasonló című ragyogó epigrammájával, s érdekes adalék, hogy míg ő kabaréjeleneteivel vidámságot árasztott, zsidó származása miatt (Schön Ezékiel) kellemetlenségekben is volt része, már jóval a második világháborús események előtt. Legismertebb műve kétségtelenül a Lila ákác, amelyet színpadra is átdolgozott, de sikeres film is készült belőle.