Dolgoznának, de…

Az úgynevezett szociális gazdaság fejlesztésére európai finanszírozású pályázati program is létezik, amelyből azonban vajmi kevés pénzt hívtak le eddig – ezt Kelemen Tibor munkaügyi igazgató többször is hangoztatta a témához kapcsolódó rendezvényeken. Pénteken, az Írisz Házban tanácskoztak a hátrányos helyzetűek szociális felzárkóztatásának elméletéről és gyakorlatáról.

A munkaerő-foglalkoztatási hivatal több intézményben is népszerűsítette ennek a gazdasági vállalkozásnak a fogalmát a társadalmi felelősségvállalás jegyé­ben. A 2015-ben megjelent jogszabály igen szigorú feltételeket szab annak a cégnek, alapítványnak, szövetkezetnek, amely a szociális vállalkozás címre pályázik: legalább egy éve pályán kell legyen, profitjának 90%-át vissza kell fordítsa társadalmi célokra, a legnagyobb alkalmazotti fizetés nem lehet a legkisebb nyolcszorosánál több, megszűnése esetén teljes vagyonát más vállalkozásra kell örökítse, illetve meg kell szerezze a munkaügyi hivataloktól a minősítést, és évente teljes tevékenységéről, pénzügyeit is beleértve, jelentést kell készítsen. Mindezeket a statútumába is bele kell foglalnia, egyebek mellett ez a kitétel lehetetleníti el a Diakónia Alapítvány keretén belül működő Írisz Ház pályázását is a programra kiutalt pénz lehívására.

A fogyatékkal élők, a szociálisan hátrányos helyzetűek nem mindig indokoltan mellőzöttek munkaerőként. Makkai Péter lelkész, az Írisz Ház igazgatója elmondta, a munkaképességet elbíráló bizottság sokszor ellehetetleníti a munkájukat, hiszen sokszor olyan gondozottjaikat is munkaképtelennek nyilvánítják, és a társadalmi segélyezettek táborába dobják át, akikről a gyakorlatban is bebizonyosodik, hogy képesek egyszerűbb műveletek megbízható elvégzésére. Az intézmények sem tartják be a vonatkozó törvényt, hogy ott, ahol több mint ötvenen dolgoznak, legalább 1 fogyatékkal élőt kell alkalmazni. Papíron ugyan szinte kétszázan vannak ilyenek, a gyakorlatban nem találhatók sehol ezek az alkalmazottak. Pedig jó lenne a társadalomnak, mert kevesebb eltartott, segélyezett lenne, jó lenne a munkavállalónak, mert nem épülnek le képességei.

– Az Írisz Ház is kiképezett egy kertészcsapatot, amely vezetőjükkel a tömbházak zöldövezeteinek karbantartását végzi el, mégsem válaszolnak ajánlataikra a lakótársulások – tette szóvá Makkai Péter, aki azt is elmondta, 22 fogyatékkal élőt foglalkoztatnak az alapítvány alegységeiben, illetve intézményekhez kihelyezve is.

Ahhoz, hogy a munkaadók elvárásai éppúgy teljesüljenek, mint a munkavállalóé, szükséges tanácskozni a specifikus igényekről, az integrációt megkönnyítő feltételekről (ilyen például a csoportos alkalmazás), az esetlegesen előforduló váratlan helyzetekről, ebben segítenek az Írisz Ház munkatársai. Közülük Olcsvári Tünde pszichológus annak a felmérésnek az eredményeit ismertette, hogyan látják a Diakónia fogyatékkal élő alkalmazottai a munkavállalás nehézségeit, amelyek igazából egy egészséges embernek is hasonló megpróbáltatást tudnak jelenteni: nem tudják, hol kezdjék a keresést, milyen papírokat kell elintézni, hogyan kell megírni egy önéletrajzot. Igényük van a szakmai kiképzésre, a tapasztalatszerzésre is.

Hogy ők csak a cseppben a tenger, jelzi az a sok megkeresés, amellyel az Írisz Ház „munkaerő-közvetítőként” szembesül a megyében élő, közel kétezer testi-szellemi sérültet gondozó szülő, gyám részéről.