Csontig hatoló tények

„Amikor a súlyról való gondolatok átveszik az irányítást, minden más eltűnik. Az, hogy éheztetetitek magatokat már-már eufórikus érzést vált ki belőletek, akár egy kábítószerfüggőnél vagy alkoholistánál. Nem arról van szó, hogy nem vagytok elég vékonyak, mert nincs olyan, hogy elég vékony. Ilyen nem létezik. Inkább azt akarjátok elérni, hogy a nem kívánt érzelmek eltompuljanak.”

Becslések szerint Romániában ma 400 ezer ember küzd étkezési zavarokkal, és érzi nap, mint nap azt, amit egy terapeuta a fent idézett módon fogalmaz meg a nemrég, ebben a témában bemutatott filmben, a To The Bone-ban. A filmben – amelyet Marti Noxon rendezett, aki sokáig szintén anorexiában szenvedett – végigkövethetjük, ahogyan néhány fiatal harcot vív az elé tett étellel, a környezetével, amelynek úgy érzi, hogy csak a terhére van, és azzal, hogy elfogadja önmagát a kalóriák beteges számolgatása nélkül.

De mi történik ma a valóságban, hazánkban, és mi is áll valójában az étkezési zavarok hátterében? Annak ellenére, hogy Romániában még egyetlen átfogó kutatás sem készült ebben a témában, az APTTA (Asociația pentru prevenirea și tratarea tulburărilor de alimentație) nemrég közölt néhány meghökkentő adatot, amelyből kiderül, hogy manapság hétéves kortól hetvenig terjed az étkezési zavarokban szenvedők életkora. Ez a betegség ugyanakkor leginkább a fiatalok körében a leggyakoribb, tekintve, hogy 95 százaléka a betegeknek 12 és 25 év közötti.

Az APTTA felméréseiből továbbá az is kiderül, hogy a 13 éves lányok 80 százaléka már kipróbált valamilyen fogyókúrát és ugyancsak a 11–13 éves megkérdezettek fele szeretne soványabb lenni. A köztudomással ellentétben, amely szerint az anorexia nervosa és a bulimia „női” betegség, az étkezési zavarok a férfiak körében is legalább annyira elterjedtek. Ám abból kifolyólag, hogy a férfiak vagy csak túl későn vagy már egyáltalán nem kapnak orvosi ellátást, itt a legmagasabb a halálesetek aránya, hiszen étkezési zavarral, mentális problémákkal küzdeni egy férfinak (a társadalmi felfogás szerint!) a gyengeség jele.

Ahogy az a To The Bone című filmből is kiderül, az étkezési zavarok hátterében legtöbbször családi gondok, de a címlapon megjelenő tökéletes manökenek, a társadalom vagy éppen az önmaguk által támasztott túl magas elvárások, esetleg a testről kialakított téves képek rejtőznek. Ezeket a serdülőkorban levő fiatalok sokszor képtelenek feldolgozni, kezelni, ezért olyan menekülő utat választanak, ahonnan nem mindig van visszaút. Az önmaguk éheztetése, sanyargatása, a túlevést követő bűntudat hányással való enyhítése pillanatnyi megoldásnak tűnik, és amire rájönnek, hogy amit tesznek, az helytelen, amire a környezetüknek felvillan a bajt jelző piros lámpa, sokszor már túl késő.

Annak ellenére, hogy az anorexia nervosa és a bulimia a fiatalok körében a harmadik leggyakoribb betegség az asztmát és a cukorbetegséget követően, Romániában ma nincs egyetlen olyan központ vagy kórház sem, ahol kifejezetten ezzel foglalkozó szakemberek dolgoznának. Ami ennél is meghökkentőbb, hogy ezek a betegségek továbbra is sok helyen tabutémaként vannak kezelve. Az ebben szenvedők szégyellnek problémáikról nyíltan beszélni, titokként kezelik azokat, ezért az a kevés, rendelkezésre álló megoldás is sokkal később jut el hozzájuk. Holott már az is egy lépést jelentene a gyógyuláshoz vezető úton, ha szembesítve lennének a ténnyel, hogy ők valóban betegek.

Az anorexia nervosa egy pszichés betegség, a táplálkozási zavarok egyik alapvető típusa. Az anorexia szó szerinti jelentése az étvágy elvesztése („orexis” = vágy, „an-orexis” = vágy elvesztése). A nervosa kiegészítés a betegség pszichés (idegi) eredetére utal. A köznyelvben gyakran anorexiának rövidítik, ami azonban pontatlan. Anorexia az orvosi nyelvben csupán étvágytalanságot jelent a kiváltó októl függetlenül. A betegséget elsőként a francia Ernest-Charles Lasègue és a brit William Gull írta le 1873-ban.

Ennek az evési problémának fő jellemzője, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik. Orvosi esetnek tekinthető az, aki legalább 15%-kal könnyebb, mint a legkisebb normális súlya. Az önéheztetéshez gyakran társul kényszeres tornázás is. Mindezek hátterében az áll, hogy az anorexiás személy testképe torzult, túl kövérnek látja magát. A betegség azért is figyelemre méltó, mert a kialakulása után a halálozási arány eléri a 8–9%-ot.

A bulimia az egyik alultápláltságot okozó betegség, egyfajta zabálásos evészavar. Általában falási rohamokkal jár, majd pedig a bulimiás személy az ételtől való megszabadulásra törekszik. Ennek többféle formája lehet, így például az önhánytatás, hashajtók, beöntés, végbélkúp, vagy vizelethajtók segítségével. Egyesek nem adják ki magukból az ételt, hanem a zabálásos epizódokat más úton, koplalással vagy kényszeres tornázással kompenzálják.

Kovács Ágnes