Célratörő és maximalista

– Milyen volt az érettségire készülni ebben a zaklatott, online oktatásos időszakban?

– Számomra az érettségire való felkészülés kilencedik osztálytól kezdődött, hiszen már akkor tudtam, hogy nem lesz elég az utolsó hetekben tanulni ahhoz, hogy jó eredményt érjek el. Az utolsó hónapokban elméletileg minden ment a maga medrében, virtuálisan, viszont nagyon hiányzott az osztályközösség, a motiváció, a tanárok biztatása. Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget adott arra, hogy a hiányosságainkat pótolva csak a vizsgatantárgyakra összpontosíthassunk.

– A családban terelgettek a csúcsteljesítmény felé, vagy inkább önállóan tanultál?

– Én döntöttem így, mert eléggé maximalista vagyok. Bár a szüleim is mindketten célratörők, ők inkább arra próbáltak rábeszélni, hogy ne hajtsam magam annyira, pihenjek is a tanulás közben. A jegyeimet sosem kommentálták, nem vártak el mindig többet. Törekedtem mindig jól tanulni. Hatodikos testvérem is hozzám hasonló.

– Van-e, volt-e időd valamilyen hobbira?

– Nem igazán, mert az iskolában való tanulmányi előremenetel mellett még sok versenyen, több tantárgyolimpián is részt vettem. Az Implom József Középiskolai Helyesírási Versenyen való részvétel mindenik líceumi évemet meghatározta, tavaly megnyertem a verseny Kárpát-medencei döntőjét, idén pedig a határon túliak kategóriájában lettem első.

– Mi a kedvenc tantárgyad?

– Alapvetően mindenik tantárgyat kedvelem, de ha ki kellene emelnem egyet, akkor az a magyar, főleg a nyelvtan, a nyelvészet lenne, de az irodalmat is szeretem. Kedvenc íróim közé tartozik Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Kosztolányi Dezső.

– Merre tovább, hogyan képzeled el a következő éveket?

– A pályaválasztás elég nehezen ment. Gondolkodtam a jogi pályán, majd azon, hogy talán lehetnék orvos, ezt az elképzelést azonban ejtettem, mert azt hiszem, nem bírnám a szakma által megkövetelt munkatempót. Végül úgy döntöttem, hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kolozsvári bölcsészkarára felvételizek. Az egyetem elvégzése után tanítani szeretnék, de a tudományos munkát sem zárom ki.

– Mit viszel tovább a Mikesből, ahová első osztálytól, tizenkét évig jártál?

– Az a közösség volt a legjobb, amit ott megtapasztalhattam. A legjelentősebb élmények minden bizonnyal az osztályközösséghez fűződnek, de az iskolaközösséghez, a Mikeshez való tartozás érzése hasonlóan meghatározó volt számomra. Bár a világjárvány miatt kialakult helyzet teljes mértékben átformálta a végzősök utolsó iskolás hónapjait, úgy gondolom, hogy a június 28-án megtartott ballagásunk méltó lezárása volt egy életszakasznak, amelynek emlékei, tapasztalatai, élményei mindvégig elkísérnek.