
Vajna László Károly kézdivásárhelyi képzőművésszel beszélgettünk, akinek alkotásai tépelődések a létezés értelméről, és akit elmondása szerint minden inspirálja, ami szavak által ki nem fejezhető, de megszólítja őt.
2020. június 11., 00:122020. június 11., 00:12
– Egyéni stílusában erőteljes monumentalitás, bátor anyagkezelés mutatkozik meg. Ön hogy határozná meg magát?
– Nem az én feladatom magam definiálni, legalábbis szavakban nem, az a művészettörténészek, kritikusok dolga. Munkáimban ott vannak érzésvilágom apró foszlányai, és azon dolgozom, hogy ezekből egyre nagyobb darabokat tudjak a nézőknek átadni, és akkor minden szóbeli meghatározás értelmét veszti.
– Mikor érezte úgy először, hogy ez az a terület, ahol önmaga lehet?
– Ha visszagondolok, arra emlékszem, hogy 4–5 évesen, a földön ülve szüleim művészeti albumait nézegetem. Azok a döbbenettel teli pillanatok, melyeket Goya, El Greco és Delacroix festményei váltottak ki belőlem, mindmáig megmaradtak, szerintem ez volt az egyik oka, hogy 18 évesen véglegesen ezt a pályát választottam.
– Meg tud említeni olyan képzőművészt, aki ön számára követendő példa?
– Sok képzőművészt tudnék itt említeni, azonban követendő példának azokat tekintem, akik kitartóan, minden hamisságot és tetszetősséget elvetve, az alkotásaikon keresztül szólnak hozzám és másokhoz. Megemlíteném Rembrandtot, Paul Klee-t, Willem de Kooning-et. és nagyban befolyásolta plasztikai látásmódomat Bartos Jenő egyetemi tanárom is.
– Mi inspirálja alkotásait?
– Az egzisztencia, létezésünk értelme és a velejáró tépelődéseim, minden, ami szavak által ki nem fejezhető, de megszólítja énemet, ezek mind inspirálnak. Úgy képzelem el magunkat, embereket, mint a világmindenség belső szemeit, akik önmagukat hivatottak vizsgálni annak az esélye nélkül, hogy valaha is teljesen megértsék azt.
– Hosszú ideig akrillal dolgoztam, mostanában visszatértem az olajfestékhez, de bármivel szeretek dolgozni, ami nyomot hagy maga után a vásznon vagy a papíron.
– Milyen munkamódszerrel és mennyit dolgozik?
– Hetente 3–4 alkalommal járok a műterembe, az elkezdett vagy be nem fejezett munkát lefotózom, és otthon digitális eszközökkel folytatom, változtatom, kísérletezek, majd megint következik a műterem, és ez a körforgás addig megy, ameddig úgy nem érzem, hogy a munka elkészült. Így tehát egy festmény létrejötte beletelhet napokba, hetekbe, sőt hónapokba, de gyakran előfordul, hogy teljesen átfestem a már elkezdett munkát. Az alkotási folyamat számomra általában fontosabb, mint a végeredmény.
– Van olyan hely, ahol szereti kiállítani munkáit?
– Bárhol, ahol megfelelőek a fényviszonyok, de még fontosabb, hogy a kiállított munkáknak látogatottsága legyen, hiszen a vizuális kommunikáció, mint bármilyen más közvetítő folyamat, nem jöhet létre befogadó-befogadók nélkül.
– Mesélne arról, hogy mi az a téma, amely az utóbbi időben foglalkoztatta?
– Rengeteg dolog foglalkoztat, de vannak visszatérő témáim, mint a szárnyak, angyalok, királyok, mitológiai lények. Ezek keretet formálnak munkáim tudatosan felismerhető részének, teret biztosítva a plasztikai kifejezőeszközök szerkezeti hálójának. Jelenleg Szabó Lőrinc Valami örök című verse foglalkoztat, a vers minden egyes sorához szeretnék egy-egy festményt készíteni, így a mű végeredménye egy 14 munkából álló alkotássorozat lenne.
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!