„Tartsuk a rossz irányt!”

Az egykori Fidesz-jelszó ellentétje lehetne a Jobbik múlt hétvégén megtartott 20. kongresszusának mottója. Megerősítést nyert az, amit nagyjából látni lehetett az április 8-i kijózanítónak remélt pofon óta eltelt hónapokban: a párt Vona nélkül is tovább megy a vonai úton. A küldöttek hangzatos, hatásvadász nyilatkozatban hirdették meg a „nemzeti ellenállást”.

Hogy miben is áll az, afelől az elnök Sneider Tamás tartott eligazítást. Szerinte az intézkedő rendőröknek és végrehajtóknak kell minél többször a szemükbe mondani, hogy ők Orbán szolgái, és szégyelljék magukat; az „Orbán-bárók” cégeire pedig olyan matricákat kell ragasztani, melyen az „ezt is loptad”olvasható.

Beszédéről épp a Jobbik portálján, az Alfahíren mondott találó ítéletet az egyik hozzászóló: „egyszerű ez a Roy (ez volt Sneider szkinheadkori neve), mint egy szelet kenyér.” Mondanivalója kimerült abban, hogy milyen nagyszerű a Jobbik-tábor, mennyire büszke a tagságra és a szavazókra, hogy micsoda tolvaj banda uralkodik az országon, és hogy az inkább meghal, de nem lesz Orbán szolgája.

A hivatalos propaganda, valamint a valóság között pedig tovább mélyül a szakadék. A párt alelnöke, a jobb sorsra érdemes Gyöngyösi Márton azt állította kongresszust követő sajtótájékoztatón, hogy „a kongresszus cáfolt minden olyan híresztelést, mely a Jobbik gyengüléséről szól”, s hogy a párt „erős, stabil és növekedő”. Miközben a múlt héten szivárgott ki egy hangfelvétel, melyen a párt két képviselője, Farkas Gergely és Z. Kárpát Dániel arról beszél, miképpen kell hitelteníteni az eredeti jobbikos eszmeiséget tovább vivő Mi Hazánk mozgalmat, és hogyan kell azt hazudni, hogy több a belépő, mint a kilépő, mely szólamról a beszélgető felek is megállapítják egymás között, hogy senki nem hiszi el.

Borítékolható: a jövő évi helyhatósági és európai parlamenti választások ismét szembesíteni fogják a Jobbik vezetőit a kérlelhetetlen valósággal: a magyar társadalom nem szavaz bizalmat egy kaméleonpártnak, mely egyik választáson nemzeti radikális, másikon a balosokkal működik együtt; egyiken EU-ellenes, másikon EU-párti; egyiken a nemzeti szuverenitást hirdeti, a másikon az önfeladást, az EU-val való megegyezés szükségességét.