„Sose felejtsük el, honnan indultunk!”

„Sikeres pályázataim révén bútorfestő tanfolyamokat szerveztünk több alkalommal Vargyason és Nagybacoban. Beneveztünk a Webkastély versenybe, ahol második helyezést értünk el. Ennek köszönhetően kiutazhattam hetedmagammal Brüsszelbe. Ekkor tárult ki a világ, és eszméltem rá arra, hogy egy faluból is lehet nagy dolgokat megvalósítani. Hogy mi a titka ennek? Elárulom: a sok szorgalom, a jó csapat, a kitartás, és az, hogy legyünk napirenden az időszerű információkkal.

Közben más tevékenységeket is szerveztünk: a magyar népmese napját, beneveztünk a Mesekunyhó versenybe, rendezvényeken vettünk részt Kovászna megye szórványprogramján keresztül. Két évig az EMI tábor, az ODFIE-rendezvények, a Székely Vágta állandó résztvevői voltunk” – emlékezett.

Változás: Vargyasról Budapestre

Sodorta az élet közben ide is, oda is, de úgy érezte, hogy abból mégis hiányzik valami. Úgy vélte, változásra van szüksége, ki szeretné próbálni magát, hogy mire képes még, hiszen szerette saját korlátait feszegetni. Így minden bátorságát összeszedte, és 2014-ben kiköltözött Budapestre. A magyar fővárosban egészen kalandosan alakult élete.

„Nullából kezdtem újra, ismeretség, támogatás nélkül. Két évig kereskedelemben dolgoztam, egy erdélyi cégnél kürtőskalács-készítéssel, -eladással foglalkoztam, majd két évig pénzügyi asszisztens voltam egy állattápot gyártó üzemben. Nehéz időszak következett, utána a Jóisten összehozott egy Kerepesen élő baróti vállalkozónővel, aki felkért, hogy a budapesti Kuktanodájába legyek a segítsége. Egy nyarat dolgoztam ott, imádtam. Heti öt nap, öt ország ételeit főztük jómódú gyermekekkel, utána csokigyárba, parkba, bowlingklubba látogattunk. Nagyon sok szeretetet kaptam, és ekkor jöttem rá, hiányzik a régi életem, mert nekem a gyermekek a mindeneim.
Közben grafikát tanultam, marketinget, rengeteg időt, pénzt fektettem önmagam fejlesztésébe, de ez nem volt elég, magányosnak éreztem magam. Szükségem volt egy közösségre, arra, hogy tartozzak valahová” – részletezte magáról.

Így csatlakozott a maglódi Tamási Áron Erdélyi Körhöz és a Hidegkúti Családsegítő Egyesülethez. Kitalálta, még hogyan tudna hasznos lenni. Felhívta a budapesti Csíki Söröző ügyigazgatóját, hogy mit szólnának, ha székely napot tartana mézeskalács-díszítéssel. Beleegyeztek, Marika mindent leszervezett, pedig még sütni sem tudott. De addig telefonált haza, míg a lényeget elmagyarázták neki. Hajnali négyig sütötte a mézeskalácsot, hogy minden jól sikerüljön, ám végül alig húszan mentek el a rendezvényre, kár volt izgulnia. De a résztvevők között volt egy kézdivásárhelyi lány is, aki megemlítette neki, hogy a budapesti Magyarság Házánál szükség volna olykor egy kézművesre. Úgy, hogy oda is elszegődött, s mert ott számlaképesnek kellett lennie, létrehozta egyéni vállalkozását.

Brandépítés: Gyur-Móka és Kreatív Gyerekkuckó

Itt úgy érezte, lassan visszatalál régi énjéhez: folyamatosan tanult, olvasott, marketing képzéseken vett részt. Építgette „brandjeit”, a Kreatív Gyerekkuckót, és a Gyur-mókát. Utóbbi keretében süthető gyurmából készített praktikus ajándéktárgyakat gyermekeknek, felnőtteknek. Jelenleg is folyamatosan készíti, küldi haza a termékeit.

„Egy fél év alatt sikerült felpörgetnem eddigi megvalósításaimat. A Magyarság Házában való rendszeres tevékenységem mellett a Várkert Bazárban 350 határon túli magyar gyermeknek tartottam foglalkozást, részt vettem gyermekfoglalkozásokkal Ópusztaszeren a Magyarok Országos Gyűlésén, a Székely Fesztiválon, a Charity Fesztiválon, Maglódon a Mesefaluban, a Transylvanicum fesztiválon. A budapesti Kürtőskalács Fesztiválon a Vitéz Kürtős felkérésére kürtőskalács-készítést is oktatok. A tavaly első alkalommal felállított kézműves sátramnak nagyon nagy volt a sikere. Közben örömmel, szívesen megyek haza is, ha felkérés van, rendezvényekre, város- , illetve falunapokra is” – számolt be jelenlegi életéről.

Vidd haza a megszerzett tudást!

Eddigi élettapasztalatait így összegezte: „Úgy gondolom, soha nem szabadna elfelejtenünk, honnan származunk, mennyi jót kaptunk otthonról. Én ezért próbálom tudásomat átadni, hazavinni Erdővidékre. A legutóbb például egy nagyon hangulatos kézműves kávézó workshopot tartottam Baróton. Büszke vagyok arra is, hogy sikerült együttműködnöm egy csodálatos művész emberrel, Demeter Ferencz kolozsvári bábszínésszel, akivel egy erdővidéki turnét szerveztünk és bonyolítottunk le, öt nap alatt 15 intézményben, 620 gyermeknek.

„Azt ajánlom mindenkinek, hogy foglalkozzon azzal, amit szeret, merjen kilépni a kényelmi zónából. Tanuljon a legjobbaktól, mert ha mindenki azt tenné, amihez készsége van, sokkal szebb lenne a világ! Vigyázzunk az erdélyi értékeinkre és az értékes emberekre!” – foglalta össze.