„Sokszor a hívő emberek is félnek a szenvedéstől”

– Hogyan készül egy lelkész a húsvétra?

– A húsvét – és azt megelőző nagyböjt, nagyhét és a szent három nap – a kereszténység legnagyobb és egyben a legfontosabb ünnepe, hiszen ebben összpontosul a megváltás misztériuma. Ebből fakadóan számunkra is kihívás és feladat megélni és átélni a húsvéti ünnepkör csodáját évről évre úgy, hogy ebből a templomba ellátogató emberek is megérezzenek valamit, remélhetőleg a lényeget. Ezért már virágvasárnaptól kezdődően készülünk az ünnepre elcsendesedéssel, megállással, ami pedig a templomi szertartásokat illeti, ott alapos felkészüléssel, próbákkal, hogy még inkább szebbé tegyük azt a résztvevők számára.

– Érti-e a ma embere a húsvét lényegét?

– Érdekes módon Nyugaton – és persze nálunk is – nagyobb hangsúlyt kap a karácsony ünnepe, mint a húsvét. Ez keleten és a keleti kereszténységben pont fordítva van, ott a húsvét áll a középpontban. Érdekes történelmi fejlődés ez, ami azzal is magyarázható, hogy a húsvéti ünnepkörben jelen van a szenvedés, a halál. A modern ember szívesebben tekint a bepólyált, szívet-lelket melengető kisdedre, mint a megkínzott, sebektől borított, haldokló Krisztusra. És itt talán már látjuk és érezzük is a lényeget, hogy a ma embere nem veszi magától értetődő dolognak a szenvedést, a halált, hanem egyfajta „rosszként” értelmezi azt, amelyet megpróbál elkerülni, kiküszöbölni. Ha pedig ez nem sikerül vagy nem megvalósítható, akkor a hedonista fatalizmusba menekül. Szomorú tapasztalat, hogy még sokszor a hívő emberek is félnek a szenvedéstől, pedig húsvét arra tanít meg bennünket, hogy nincs hiábavaló szenvedés vagy betegség, ez mind üdvösségszerző lehet, és kell hogy legyen. A betegség, a szenvedés mind hozzátartozik a földi élethez, mint a fény az árnyékhoz, és talán életünk ettől válik még értékesebbé, hogy egyszeri, törékeny, de mindezek mellett felbecsülhetetlen ajándék, akkor is, ha valaki makkegészséges, és akkor is, ha ágyban fekvő, magatehetetlen beteg. Ezt próbálja megcáfolni a fogyasztói társadalom, amely fokozatosan leépíti az embert magát. Krisztus óta nincs értelmetlen, hiábavaló szenvedés, és ha ezt megértjük és elhisszük, akkor életünk új távlatokra nyílik.

– A szomszédban háború tombol, még mindig a koronavírus-járvány árnyékában élünk, az emberek rettegnek. Milyen üzenetekkel lehet éberen tartani az emberek hitét?

– Vannak, akik már világvégét, végidőket emlegetnek, miszerint most teljesednek be a Jelenések könyvének próféciái. Először is azt kell leszögeznünk, hogy habár szomorú tény, de a háborúk egyidősek az emberiséggel, tehát nincs új a nap alatt. Egyértelműen elmondhatjuk, hogy embert és hitet megpróbáló idők ezek, mert néhány hónapja nem hittük volna, hogy megtörténik, de így van ez a koronavírus esetében is. Sajnos, szomorú látni, hogy miként váltunk tömegemberré, formálható masszává, akiket könnyen lehet manipulálni (pl. lásd az üzletláncok és benzinkutak megrohamozását stb.). A kereszténység nem elvont vallás, nagyon is fontosnak tartja, hogy a teremtett világban élő ember, aki Isten képmása, tudatában legyen személyes felelősségének, munkálja a maga és a mások üdvösségét, továbbá pedig építse Isten országát. Látható és érezhető, hogy a templomba járó emberek várják a bátorítást, biztatást, ami érthető is, ezért mi is törekszünk arra, hogy minél több embert érjünk el lehetőség szerint minden csatornán, továbbá pedig hiteles forrásokra alapozva adjunk útmutatást a ránk bízottaknak.

– Ön szerint van olyan, hogy valakinek egyszerűen nem jutott a hitből?

– Mindannyian úton vagyunk, ki hamarabb, ki később, de mind Isten felé tartunk, hozzá érkezünk meg. A hit ajándék, amelyet Isten mindenkinek megad – legalább egy mustármagnyit –, aztán van, hogy ez elkopik, vagy éppen terebélyes fává növi ki magát. A keresztény hit nem naivságot vagy gyermeteg megközelítést jelent. Nem. A felnőtt keresztény hit átsegít az életen, vörös fonalként kísér, segít elhinni és megérteni, hogy életünk szeretetajándék, amely akkor válik igazán értékessé, ha oda merjük adni másoknak, másokért.

– Végezetül, mit üzenne húsvétra az olvasóknak?

– Bizonyára mindannyian lázas előkészülettel várjuk a húsvét szent ünnepét, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy húsvétvasárnapot megelőzi a nagypéntek, nem szabad tehát kispórolnunk az ünnepből semmit sem, mert csak ezzel együtt lesz teljes és egész. Mi szeretjük leegyszerűsíteni nemcsak életünket, hanem ünnepeinket is, ám így nagyon szegényessé és felszínessé tesszük azokat. Az igazi készület a szívben kezdődik, amikor mi is elindulunk Jézussal végigjárni a kálváriát, mert csak így érthetjük meg és élhetjük át a feltámadás világot – és benne minket – átformáló erejét.