„Megdolgoztam mindazért, amit elértem az életben”

– Életrajzi regénye német nyelven jelent meg. Mikor lesz olvasható románul is?

– A könyv két éve jelent meg német nyelven Der Torman (A kapus – szerk.) címmel. Egy történelmi regény, amelyben a gyerekkorom és a labdarúgói tevékenységem mellett a családommal és szülőtelepülésemmel kapcsolatos történelmi események is helyet kaptak. Szóval egy érdekes történet, melynek témája nem korlátozódik a futballra. Tíz európai országban és Japánban jelent meg, sajnos, egyelőre nem találtam Romániában egy kiadót sem, amely lefordítaná és kiadná románul is.

– Az 1986-os BEK-győzelem óta eltelt években óriási szakadék keletkezett a nyugat-, illetve kelet-európai csapatok között, például a romániai klubcsapatok számára elérhetetlenné vált a tavaszi kupaszereplés.

– Óriási a különbség. 1990 előtt Romániában kedvtelésből fociztunk, hiszen nagyon kevés pénz volt a sportban, ezért a labda szeretete hajtotta a labdarúgókat. A sportolók egy-egy vállalat alkalmazottai voltak és onnan kaptak fizetést, nem számítottak profiknak. Mára gyökeresen megváltozott minden, beleértve a bajnokságok és a kupák szervezését is, a sportág fő mozgatórugója pedig a pénz. Az eurómilliárdokat elköltő csapatok, mint a Manchester City és a többiek uralják az európai és a világfutballt, míg mi, hasonló finanszírozás hiányában sajnos a névtelenségben vergődünk. Ilyen körülmények között az a teljesítmény, amelyet a Steaua 1986-ban a BEK- és az európai Szuperkupa-győzelmekkel elért, a következő 20–30–40 évben nem ismételhető meg.

– Jó néhány éve a román labdarúgó válogatott teljesítménye is leszálló ágban van, többen az utánpótlás hiányát okolják ezért. Ön szerint miben rejlik az igazi gond?

– Egyértelmű, hogy az utánpótlás-nevelés terén adódnak gondok, ám az alapvető különbség köztünk és a Nyugat között a mentalitásban keresendő, ami a román futball hanyatlásának oka is. Vannak tehetséges fiataljaink, ám amint külföldre szerződnek és sok pénzhez jutnak, már nem motiváltak, hogy tovább fejlődjenek. Emiatt a nyugati csapatokban nem képesek megfelelni az elvárásoknak, és nem jutnak játéklehetőséghez, míg idehaza kitűnően játszottak klubcsapataikban. Úgy vélem, ez az alapvető gondja a válogatottnak. Ellenpéldaként Cristiano Ronaldót említem, akinek jó pár eurómilliárdja mellett 36 évesen is újabb Aranylabda-győzelemért hajt.

– Játsszunk időutazást: ha ismét aktív labdarúgó lehetne, változtatna-e bármit karrierje során?

– Nem igazán. Büszke vagyok német gyökereimre, mindig fegyelmezett voltam, megdolgoztam mindazért, amit elértem az életben, semmit nem kaptam ingyen. Ha azonban megfelelő hatalommal rendelkeznék, újjáalakítanám az anyagi gondokkal küzdő gyerekek nevelésével foglalkozó sportközpontokat. Sajnos, jelenleg csupán azok a fiatalok sportolhatnak, melyek szülei megengedhetik maguknak, hogy magán sportiskolákba, klubokba járassák gyerekeiket, közben meg rengeteg tehetséges fiatal a szükséges anyagiak hiányában elesik ettől a lehetőségtől. Ezen kéne változtatni. Azonban amióta 2008-ban kimondták, hogy a sport nem élvez prioritást Románia számára, elindultunk lefelé a lejtőn, és lassan egyetlen sportágban sincsenek eredményeink.

– Évek óta vitatéma, hogy a FCSB vagy a jelenleg II. ligás katonacsapat „az igazi Steaua?” Ön szerint?

– Véleményem szerint nagyon egyszerű a válasz: a Steaua az a csapat, amelyik soha nem esett ki az I. ligából, és évről évre az európai kupákban is játszik, akkor is, ha jelenleg FCSB-nek nevezik. A CSA Steaua pedig egy új csapat, függetlenül attól, mit ítél a bíróság. Én így látom a dolgokat, a két klub közötti harc meg fölösleges, fárasztó és rendkívül unalmassá vált.