„Maximalista vagyok”

Az Őszi Sokadalom nagyszínpadán egy kirobbanó formában levő Pokolgépet láthattak a fémzene kedvelői. A csapat frontembere 2010 óta Tóth Attila, aki kitűnő hangjával és koncertteljesítményeivel hamar meggyőzte az elődök, Kalapács József és Rudán Joe rajongóit is. Az énekessel a remek hangulatú koncert után beszélgettünk.
– Nyolc éve állsz a Pokolgép élén, emellett színházban, musicalekben is játszol. Hogyan békül ki a két műfaj egy emberben?
– Nehéz az átállás, de már megszoktam. Amit igazán nehéz megoldani, az, hogy egyik nap még tolom a magas hangokat, másnap meg szinte operaénekesként kell részt vennem egy darabban, például a Nyomorultakban. Ugyanakkor számomra a színház megnyugvás. Ha egy Pokolgép-koncert után másnap színházban van előadásom, az pihenést jelent. A rockszínpadon inkább lehetek önmagam, míg a színház fegyelmezettebb közeg, vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ott megnyugszom, összefogom magam, rendkívül jót tesz nekem, hiszen, ha csak a zenekar lenne, lehet, beleőrülnék az állandó hajtásba. A színház teljesen más érzés, az egy templom. Nemrég beszélgettünk éppen erről Vikidál Gyulával, akivel együtt játsszuk a Nyomorultakat. Neki is hasonló volt a karrierje, színház meg rockzene együtt, és ő is hasonlókat érzett.
– Két év távlatából milyennek találod a veled rögzített Metálbomba című lemezt? Hallgatod egyáltalán?
– Folyamatosan hallgatom nemcsak az albumot, hanem a koncertfelvételeket is. Nem azért, mert önimádó vagyok, hanem állandóan tanulok. Tudatosan készültem arra, hogy énekesként éljek meg, nagyon sok énektanárt „elfogyasztottam”, hogy mindenféle stílusban megálljam a helyem. A Metálbombához visszatérve, sokat hallgatom, mindig megtalálom benne a hibákat, és próbálom a dalokat átformálni, a lehető legjobbá tenni. Már-már betegesen maximalista vagyok. Mondják, hogy ne legyek ilyen, de ez hajt előre.
– Milyen énekeseket hallgatsz szívesen?
– Nekem nincs olyan rekedt hangom, mint Rudán Joe-nak, a tiszta, magas énekhangokat szeretem. Az old school metalt szerettem mindig, Ronnie James Dio-t, a Judas Priestet és nyilván Rob Halfordot, valamint a Bruce Dickinson-vonalat.
– A remek hang mellett nem mindennapi külsővel rendelkezel...
– Nagyon sokáig küzdősportot űztem, emellett végeztem ütőerő-fejlesztő, súlyzós edzéseket. Aztán egy versenyen a térdem megsérült, így maradt a súlyzós edzés. Beleszerettem, és próbálom magam fejleszteni, amennyire lehet. Azt vettem észre, hogy nemcsak nekem tetszik, hanem a közönség is szereti. Gyerekként én is mindig azt vártam, hogy egy koncerten a zene mellé kapjak valami pluszt. Ez egy show, és amellett, hogy számomra egy életforma, úgy vélem, beleillik ebbe a keményrock-műfajba, és jól mutat a színpadon. Kardio-edzéseket is végzek, folyamatos mozgásban vagyok, így a koncerteket is sokkal jobban bírom. Szeretek mozogni, szaladgálni a színpadon, és az nem megy úgy, ha az ember elhanyagolja magát.
– Szólóalbumot várhat tőled a közönség?
– Nem tartok még ott. A Pokolgép meg a színház mellett nincs nagyon időm, sem energiám egyébre.