„Kézdivásárhely a szívem közepe”

– Ideálisnak mondható szakmai pálya az öné, felkészültségét külföldön, pontosabban Ecuadorban is bizonyította, ahol egyetemi állásajánlatot utasított vissza, a vízművek is munkahelyet kínált, mégis hazaköltöztek. Miért határozott így?

– Számomra már a tíz Csíkszeredában töltött év során, és azután is egyértelmű volt, hogy végül hazaköltözöm majd a szülővárosomba. Pontosabban talán meg sem tudnám fogalmazni az okait, de Kézdivásárhely a szívem közepe volt és maradt, az emberek, a környezet, a miliő hazavonzott, amikor nem itthon éltem, hiányzott. Gyerekkori barátaim is költöztek éppen haza, szüleim is itt laknak, így 2014 decemberében jöttem én is.

– Helyes döntésnek bizonyult?

– Mindenben a pozitívumot keresem, vallom, hogy minden helyzetből a jót kell kihozni, hiszen ha csak a rosszra fókuszálunk, kár is bármibe belevágni, akár fel se keljünk. Széles baráti köröm van, boldog családom, tehát igen, jó döntés volt! Egyre inkább érződik korosztályomban egy hasonló tendencia: sokan jönnek vagy terveznek hazajönni a külföldön töltött évek után, ez is mindenképpen örvendetes.

– Az alpolgármesteri teendőket milyen szemszögből közelíti meg, mit jelent ez a funkció az ön számára? Politizálást, közéleti szerepvállalást, közszolgálatot?

– Kihívást jelent. Én soha nem szerettem előtérben, közszerepben mozogni, nem is kerestem erre a lehetőségeket, mivel kívül esett a komfortzónámon, ilyen tekintetben is kihívás. Személyes véleményem továbbá, hogy kisvárosi szinten a politikának kevésbé hangsúlyosnak kell lennie, itt a „jó gazda” szerep kerül előtérbe, a menedzseri képességek a lényegesek. Azt veszem figyelembe döntéseimnél, hogy mi jó összességében a városnak, ellentétben a személyes igények kielégítésével. Megyei szinten már szükséges a lobbi, politizálás, de Kézdivásárhelyen, egy 18 ezres városban nincs helye politikai harcoknak, itt a lehető legjobban gazdálkodnunk kell, fejlesztenünk a települést. Furcsállom is, amikor a megválasztásomhoz gratulálnak, hiszen a mérnöknek sem a tervrajzért, hanem az eredményért jár az elismerés. Két évnek kell legalább eltelnie, hogy ilyen minőségben kézzelfogható, látható eredményt lehessen felmutatni, és ehhez is jó csapatra van szükség. Elégedett leszek akkor, ha majd azt mondják az emberek: az önkormányzat – nem az alpolgármester – többet tett a városért, mint amit a korábbiakban sikerült. Ezért fogok dolgozni.

– Hogyan látja Kézdivásárhely fejlesztési lehetőségeit?

– Az elkövetkező 2-4 évben jelentős változásokon fog átmenni a város, hiszen a demokrácia utáni történetének legnagyobb volumenű, legsokrétűbb uniós beruházási projektjeit írta alá. Hatalmas munka volt a mindezek előtt tornyosuló gátak elhárítása. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a megoldás nem az iparban van. Családbarát, élhető várost képzelek el, amelynek erejét a turizmus, a vendéglátóipar, a helyi, színvonalas mikro-, kis- és középvállalkozások adják. Mindehhez célunk konkrét segítséget is nyújtani, az önkormányzat jogkörein, lehetőségein belül. Ugyanakkor nyitottabbaknak, dinamikusabbaknak kell lennünk nekünk, székelyföldieknek, hogy fennmaradjunk, fejlődhessünk. A székely makacsság, kitartás tartott meg minket századokon át, ehhez kell most az újra való nyitottságnak társulnia: merjünk vállalkozni, tudjunk nyelveket, tanuljunk folyamatosan stb.

– Ideális esetben milyen lesz a város húsz év múlva?

– Zöld, élhető, családbarát. Maximum a központ külső perifériáján parkoló autókkal, és kerékpárral, elektromos biciklikkel, gyalog közlekedő lakossággal. Helyi termékeket kínáló éttermekkel, boltokkal, mediatizált, vonzó úti célként a szabadidő-turizmusra építkezve.

Szilveszter Szabolcs 1984. október 8-án született Kézdivásárhelyen, a Református Kollégium matematika-informatika szakán érettségizett. Környezetmérnöki diplomáját a csíkszeredai Sapientia EMTE biomérnöki tanszékén szerezte, doktori tanulmányait a Bukaresti Műszaki Egyetem hidraulika- és környezetmérnöki tanszékén végezte. Házas, egy közel kétéves kisfiú édesapja.