Bilincstelen vagyonellenőrzés

Jó néhány évvel ezelőtt egyik szenátorunknak kiszámítottam, hogy a béréből közel sem jön ki az éppen akkor átadott villája értéke, még akkor sem, ha közben semmit sem evett volna. Ekkor jött a magyarázat, hogy örökölt, földeket kapott vissza, onnan a sok pénz. A valóság az, hogy még azzal sem jött volna ki a frissen felépített villa ára, ráadásul a vagyonbevallásában még eladatlanul szerepelt a szóban forgó birtok is.

Csak végig kell sétálni nagyobb városainkban vagy üdülőtelepeinken, s láthatjuk, hogy nem egyszerű villák, nyaralók sorjáznak, van, ahol eldugva a fák között húzódnak meg szinte kacsalábon forgó várak. Ezek építése már akkor megkezdődött, amikor tönkrement a Bancorex. A román külkereskedelmi bankot egyszerűen kifosztották. Két kézzel adták a fedezet nélküli kölcsönöket, amikor Răzvan Temeşan nevezetű himpellér volt az igazgató, de nem boldog-boldogtalannak, hanem csak olyan kiszemelteknek, mint Adrian Năstase, Viorel Hrebenciuc, Nicolae Văcăroiu, Teodor Meleşcanu, Iosif Boda, Mircea Coşa, hogy néhányuk nevét írjuk is le, valamint a hadsereg meg a hírszerzés nem egy magas rangú tisztjének. Mire a külföldön dolgozó polgárok ki szerették volna venni e pénzintézetbe betett összegüket, már üres volt a kassza. Kiseperték.

Főleg, mert utána több mint 43 milliárd lej úgymond „szponzorálást”, vagyis anyagi támogatást folyósítottak különböző cégeknek, intézményeknek, civil szervezeteknek. Ezt a bankot (melynek munkatársai sokáig a szeku alkalmazottjai is voltak) egyenesen felszámolták, és a kereskedelmi bank (BCR) vette át. A summákat lesumákolók soha nem fizették vissza ezeket az összegeket. Rengeteg ilyen lenyúlás történt azután is, így alapozódtak meg hatalmas vagyonok.

A második világháború után Németországban is sokan a törvényt megkerülve gazdagodtak meg. Rács mögé téve őket felszámolták volna az éppen megerősödni látszó vállalkozó réteget, ezért úgy döntöttek, mindenkinek bizonyítania kell, honnan a vagyon. Aki ezt megtette, az megtarthatta, aki nem, annak a „különbözetre” adót kellett fizetnie. Így a költségvetésbe nem kevés pénz került, a börtönök sem váltak zsúfolttá, na meg utána életbe ültethettek egy kemény adózási törvényt. Mennyivel hatásosabb és jobb megoldás ez, mint a korrupciógyanúsak bilincsben sétáltatása… <<