Békegalambok és háborús héják

Az olimpiai játékokat azért találták ki görög őseink, hogy a szép, egészséges, normális ifjak és rajongóik négyévenként találkozhassanak. Ilyenkor a városok, törzsek közti háborúkat is szüneteltették, alkalom nyílt a konfliktusok elsimítására.

A 19. század végén Pierre de Coubertin báró újraélesztette az olimpiai mozgalmat, nem csak azért, mert sportszerető ember volt, hanem hasonlóan humanitárius ideálokat lebegtetve túlfűtött agyú kortársai előtt. Bár ez viszonylagosan nyugodt korszaknak számított, közelebbi rátekintésre akadt bibi elég: szinte polgárháborús zavargások az USA-ban, rhodéziai háború, az amerikai-spanyol háború előmorajlása már hallatszott, Oroszországban a cár atyuska koronázási ünnepén majdnem ezernégyszáz ember agyontaposta egymást egy kenyerecske, egy darab kolbász és egy icce sörért való tülekedésben. Plusz a Panama-botrány. Mégis megvalósult a Coubertin-álom, határokat, fajokat, ellentéteket magasan átívelve.

A hidegháború rondított bele a mozgalom szépségébe. 1980-ban a Nyugat bojkottálta a moszkvai játékokat, négy év múlva a Kreml hűbéresei a Los Angeles-i folytatást (becsületére legyen mondva, Románia kivételével). Most a gyászosan levitézlett amerikai republikánusok keménymagja szeretné (tudnak ezek szeretni?) elérni a 2022-es pekingi téli játékokból a nyugati világ távolmaradását. Kína nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.

Oké, Jim, Jack, Bob és Johnny, Kína nem éppen János Vitéz Tündérországa. De amikor Franco Spanyolországa, a véreskezű argentin, görög és brazil tábornokok országai szerveztek sporteseményeket, miért lapultatok némábban, mint fűben a tehénlepény? Tudjátok, olyanok vagytok, mint nekünk, szegény magyaroknak a Momentum huligánocskái: rombolni, azt tudtok, de semmi mást. Háború, gyűlölet kell nektek, hogy ömöljön a dollárzápor a fegyvergyártók és kereskedők zsebébe. Ha a kínaiak lassan leköröznek benneteket a technológiai versenyben, azt emberi jogsértésnek könyvelitek el. Undorító.

Az EU „külügyminisztere” elmegy tárgyalni  Oroszországba, és mivel atombombával fenyegetőzés helyett békét keres, csaknem meglincselik uniós szövetségesei. Az EU egyik képviselője felkéri Amerikát, hagyjon fel a kubai népet nyomorító embargóval, rögvest visszahívják egy kis NATO-s fejtágításra. Pfuj!