„Egymás terhét hordozzátok…”

A 2017-es esztendő végén merült fel annak a gondolata, hogy valamit tennünk kellene a gyülekezetünkhöz tartozó idősek, betegek, rászorulók életminőségének a javításáért. A családlátogatás rendjén szembesültünk azzal, hogy nagyon magas gyülekezetünkben az idősek aránya a fiatalabbakhoz képest, hogy igen sokan vannak, akik magukra maradtak (gyerekeik valahol külföldön), akik betegek, akiket a szomszédok gondoznak, vagy nincs, aki rájuk nyissa az ajtót.

A családlátogatások rendjén lelkészként az élet realitásaival élesen szembesülünk. Ehhez a realitáshoz tartozik a szenvedés, betegség, egyedüllét, gyász, magány, megannyi emberekbe szorult panasz, nyomorúság, szétesett családok stb. Felfogásom szerint egy lelkipásztornak nem az a feladata, hogy morális ítéleteket fogalmazzon meg, hanem segítsen, ahol csak lehet, ahogyan lehet, mindig azon, aki épp valamiben elveszett.

Ebből kiindulva kerestem meg a német tulajdonú nadrággyárak vezetőjét, valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány kuratóriumának az elnökét, Bakk-Vitális Mária Kinga igazgatónőt, hogy segítséget kérjek egyházközségünk diakóniai szolgálatához, tudván, sok mindenben támogatták a városunkat az elmúlt években. Vannak találkozások, amelyek mögött hívő emberként Isten vezetését és kegyelmét élhetjük át, hiszen kiderült, hogy a 2018-as esztendőben az idősgondozás, az idős betegek életminőségének javítása szerepel a Wegener Pro Sanitate Alapítvány tervei között.

Így jött létre egy hosszú távú támogatási szerződés. Sikerült Kocsis Virág vallástanárnőnk személyében olyan munkatársat találni, akinek az elhívatottságánál csak a szorgalma és érzékenysége nagyobb. Elkezdődött a betegek, rászorulók felmérése, a segítségre szorultság feltérképezése. Egyházközségünk újdonsült diakónusával kb. 200 családot látogattunk meg az elmúlt hónapokban, tizenkilenc esetben tudtunk orvosi eszközöket továbbítani rászorulóknak, alapélelmiszer-csomagokat osztottunk szét. Terveink között szerepel a családlátogatások folytatása, az idősek otthonának felkarolása, kirándulás szervezése. Diakónia vasárnapján (november 25-én) hálaadó istentiszteletre várjuk mindazokat, akik segítettek, illetve akiket támogattunk gondozóikkal együtt.

Látom a gondokat, a reménytelenséget, a romániai egészségügyi rendszer gyengeségeiből fakadó nehézségeket, az emberek magukra hagyottságát, az egyénre való odafigyelés hiányát, a lelkigondozás terén való lemaradást. De a bajok mellett a lehetőséget is, amely adott az egyházban, hogy egymás terhét hordozzuk, hogy érzékenységünket kifejezzük a szenvedők irányába, hogy ne vakon menjünk el azok mellett, akik lehet, csak egy emberi gesztust várnak. Legyünk képesek lehajolni, segíteni, felemelni, vigasztalni, meghallgatni! Nem tudunk minden nehézséget megoldani, leküzdeni, de a tízezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. Victor Frankle gondolata mélyen összevág mindezzel: „Az ember annyiban valósítja meg önmagát, amennyiben átadja magát olyan személyeknek, akiket szeret, vagy olyan dolgoknak, amiket szolgál.”

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a kézdivásárhelyi Zarah Moden és New Fashion nadrággyárak vezetőségének, valamint a Wegener Pro Sanitate Alapítvány kuratóriumának a rendkívüli támogatásért, Isten áldását kérve életükre.

Ruszka Sándor lelkipásztor