Becstelen és kegyeletsértő

A román hadsereg napján (október 25-én) ismét százak gyűltek össze az úzvölgyi magyar haditemetőben, hogy az elmúlt évben engedély nélkül állított betonkeresztek és emlékmű tövében megemlékezzenek az – állításuk szerint – ott elhantolt 149 román katonáról. Tették ezt annak ellenére, hogy ezen a helyen román források szerint 3 azonosítatlan és 8 azonosított hősi halottjuk van eltemetve. Bizonyítékokat azonban csak hétről tudtak felmutatni, akik közül ötről kiderült, hogy magyar állampolgár, egy pedig orosz nemzetiségű volt. Ráadásul nem is a jelenlegi Románia területén születtek, így tehát legfeljebb 4 román katona aludhatja örök álmát az úzvölgyi sírkertben, de ennek ténye sem bizonyított.

Mindezek tudatában kimondható, hogy a Nemzet Útja (Calea Neamului) Egyesület és annak elnöke által immár második alkalommal kezdeményezett megnyilvánulás egy becstelen, visszataszító és kegyeletsértő cselekedet.

Becstelen, mert hazugságokra épül, és egyetlen célja a magyar emlékhely harmóniájának megbontása, valamint a magyar–román ellentét szítása. Visszataszító, hogy román katonák itt nem létező földi maradványai előtt hajtanak fejet. Kegyeletsértő mindkét nemzet hősi halottaira nézve, hogy magyar honvédek nyughelye fölé emelt keresztek előtt olvassák fel a Bákó (Bacău) megyei Poiana Uzului helység haditemetőjében elhantolt, majd onnan Kománfalvára (Comăneşti) szállított román katonák névsorát. Éppen ezért mélységesen elszomorító, hogy kerülnek olyan álszent ortodox papok, akik ehhez a színjátékhoz a hitelesség kedvéért vallásos hátteret biztosítanak.
Ami minket, magyarokat illet, soha sem vontuk kétségbe az első világháború folyamán Úz völgyében megvívott súlyos ütközetek során elesett román katonákról való megemlékezés jogát. Ugyanakkor egy tiszteletükre emelendő emlékmű ellen sem volt és lesz kifogásunk. Azt viszont elvárjuk, hogy ezt ne helyezzék a honvédjeink sírkertjébe, és a csontjaik fölé se emeljenek saját hőseiknek kereszteket! De egy valamire való ember nem is vetemedik ilyen aljasságra. Ha pedig mégis előfordul, az érintett közösség szellemi és politikai vezetőinek határozottan el kell határolódniuk tőle, hiszen csak így őrizhetik meg nemzetük jó hírnevét.