Bátran és büszkén vállalja cigány gyökereit

Nem áll mögötte az Európai Unió pénze, csak a saját múltja és tenni akarása mozgatja: Fekete Lovas Zsolt, a Tamási Áron Színház színésze, több zenekar dobosa minden eszközét, elsősorban saját személyiségét felhasználva az őrkői fiatalok számára próbál kiutat keresni.

Mindez a Communitas Alapítvány által kiutalt alkotói ösztöndíjjal kezdődött, mely felhasználójának egy évig ad annyi anyagi biztonságot, hogy ez idő alatt művészetére figyelhessen az illető. Zsolt lelkiismerete ez időszak végén megszólalt, ha már kapott, talán adnia is kellene, így januárban felballagott az Őrkőre, és minden előzetes ismeretség, kapcsolat nélkül cigány gyermekeket toborzott, hogy elbeszélgessen velük.

Nem csak kaptam, adtam is

– Rettenetesen féltem. Feljutottam az ún. Fehér házig (a közösségi ház az Őrkőn), ahol Kerezsi Katiék, a Caritas önkéntesei már hosszabb ideje foglalkoznak délutáni programok keretében az iskolásokkal. Nagyon örültek annak, hogy végre egy férfi is bekapcsolódik a segítő munkába, hiszen a cigány közösségben nőként elég nehéz a hatékonysághoz szükséges tekintélyt megszerezni. Kezdetben meseolvasással, hangszerkészítéssel építgettem a kapcsolatom a gyerekekkel, kisebbekkel és nagyobbakkal, úgy 15 éves korig. Nagyon lassan ment a dolog… Eltelhetett egy év, mikor a Lármafa Egyesület vezetőjével, Csernátoni Lórival elbeszélgetve felfedeztük, hogy közös törekvéseink vannak, így együtt megszerveztük a Manus cigányfesztivált. A szervezőmunka során ismerkedtem meg Majláth Szabó Attilával, a Sepsi Rádió műsorvezetőjével, akivel először ez alkalommal, majd később is összedolgoztam, és ez tart a mai napig. A Manus fesztiválig nagyon sok energiámba került, hogy megnyerjem a közösség tekintélyesebb tagjait, akik az Amenkha Egyesületben tevékenykedtek, hogy segítsenek. Bizalmatlanok voltak, mint szinte mindenütt a cigányok, akiket nagyon sokszor kihasználnak és félrevezetnek a segítő szándékkal érkezők, akik csak átmenetileg vannak ott, felveszik a pénzt, és elmennek.

Minden a cigányság felé taszít

– Nekem életcélom, hivatásom lett ez, most gondolom úgy, hogy megérkeztem. Bátran és büszkén vállalom a cigány gyökereimet, és látom, hogy a történésekben minden a cigányság felé irányít. Akkor nekem ebben kell megvalósítanom magam, és legyen így! Elég nagy kört befutottam színészként, zenészként, roma politikusokkal, nagy színészekkel ismerkedtem meg, dolgoztam. Az én terem a színház, a film, a zene, és innen származó kapcsolatom arra fordítom vissza, miközben újakat is építek, hogy segítsek a cigánygyerekeknek esélyt adni, kiutat nyújtani. Elsődleges ugyanakkor, hogy a közösségben a szülők felé is nyissak. Büszkén mondhatom, hogy minden anyagi támogatás nélkül, csak a magam erejéből tanítottam, családokat békítettem. A Manuson pedig hatalmas eredménynek könyvelem el, hogy elértük, konfliktusmentesen zajlott le a rendezvény.

Nincs jó minta

A 2014-es népszámláláskor 2900 embert jegyeztek az Őrkőn, sokan elszivárogtak onnan, most 2500-an lehetnek. Vannak nagyon gazdagok ott, akik jól élnek, BMW-vel járnak, ezért nem érdekli őket a többiek sorsa. A mélyszegénységben élők pedig tudatlanságukból fakadóan nem fogják fel: ha segítenek a többieknek, ők is kapnak a közösségtől a maguk során. E két véglet között hatalmas a szakadék, de van ott még sokféle más réteg is, pont mint a „fehérek” között.

– Nem igaz, hogy velük nincs gond, mindamellett hogy munkát és normális egészségügyi ellátást hovatartozásuknál fogva nem kapnak, el kell ismerni, ők is megszokták, hogy mindig kapnak, de ebben a román törvénykezés és szociális rendszer is felelős. Hiszen gyereket még mindig a „szocsiért” csinálnak, mert a gyerekpénzből tudnak élni egyik napról a másikra. Ezzel együtt elkeserítő, hogy a Néri Szent Fülöp Iskolában idén egyetlen gyermek sem végezte el a nyolcadik osztályt. Akkor nem jó az iskola. Vagy lehet, nem az iskolával van a nagyobb baj, inkább azzal, hogy nincs jó minta előttük saját közösségükből, akiktől megtanulhatnák, hogyan kell, lehet érvényesülni az iskola által. Nemrég volt egy gyűlés a Tega, a csendőrség, a rendőrség és az önkormányzat képviseletével, ahol minden kényes téma, a szekerek, a szemét, a lovak szóba került. És itt vetette fel egyik cigány, hogy mi nem élünk ott, nem tudjuk, hogy élnek. Én tudom, hogy ők a jelennek élnek, nincs a génjeikben a tervezett, rendezett, tudatos élet, a jövő. A kereskedés, a közösség, a család a mindenük. Ezért nem lehet velük rövid időn belül eredményt elérni. Ahhoz köztük kellene élni. Mi mindenesetre próbálkozunk. Miután Szabó Attilával összebarátkoztunk, kiderült, hogy van egy álma, egy hely, ahol tulajdonképpen azt lehetne csinálni, amit én már egy éve gyakoroltam a gyermekekkel: beszélgetni, foglalkozni velük, nevelni őket, de segélyt is lehet nyújtani. Így társultam hozzá ezt az álmot megvalósítani.

„Gyulázás” és önkéntesség

A Fekete Lovas Zsolt által heti rendszerességgel tartott foglalkozások – többnyire a szabadtéren – lényegében beszélgetések, ahol az őszinte érdeklődés és figyelem az, ami megnyitja a lelkeket. A gyerekek előadhatják legjobb tudományukat, értékelik egymás meglévő képességeit, csapatépítősdit játszanak, de nem kerülhető meg a színház, a film, a kultúra sem. Pártoltjai között akadnak olyanok, akik semmiféleképpen nem tanulnának tovább, de olyanok is, akik csak családi körülményeik vagy más objektív okok miatt maradtak ki az iskolából. De az őrkői fiatalok mellett más hátrányos szociális helyzetű tizenévesek is rászorulnak a jó szóra és jó példára, így a nevelőközpontok vagy a város perifériájának távlat nélküli, kallódó fiai és leányai. A fiatalok rejtőzködő képességeit felszínre hozni a cél, kommunikációjukat csiszolni, hogy lássák, mennyi út nyílik számukra a „gyulázáson” kívül is. ( A gyulázás ugyanis a háromszéki cigányok által gyakorolt, igen hatékony csoportos megszállása egy-egy németországi városnak, ahol házról házra járva kéregetnek különböző ürügyekkel – és igen eredményesen. Ezt „céges” tevékenységként űzik – Gyula a képzelt vállalkozás neve.)

– Azt szeretném, hogy ráébredjenek, nemcsak a pénz lehet az egyetlen életcél, és nemcsak a kéregetés megszerzésének a módja. Hiszen annyi mindennel lehet pénzt keresni, még akkor is, ha kerülik a 8 órás foglalkoztatottságot!

Az interjú óta eltelt időben megalakult a Speedhelp Egyesület, amelyben Fekete Lovas Zsolt és Szabó Attila is alapító tagok, s amelynek létrejöttéről lapunk is tudósított. De legalább ilyen eredményként könyvelhető el, hogy Zsoltnak sikerült arra bírnia néhány roma fiatalt és felnőttet, hogy önkéntesen dolgozzanak egy, a Szemerja negyedben közösségi akaratból felépülő játszótér építése érdekében. Négy felnőtt és ketten a Zsolt pártfogoltjaiból több órán át hántották a gömbfát, amelyből a leendő játékszerek készülnek. Most már a többieken a sor, akik eddig csak írásban (a közösségi oldalon) vállalták az önkéntes munkát.