Az üveg újjászületése

– A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban érettségiztem, majd környezetmérnöki szakon végeztem a Sapienta EMTE csíkszeredai karán. Ezt követően éveken át dolgoztam a szakmában és azon kívül is Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, amikor adódott egy munkalehetőség. Mindig vágytam rá, hogy külföldön is kipróbáljam magam, és „ha most nem, soha” alapon 2013 végén nekivágtam. Négy évig éltem Dániában, amely Romániánál sokkal élhetőbb ország. Nyelviskolát végeztem, szimpatikus, tisztelettudó népként ismertem meg a dánokat, míg végül erősebb elhatározás kellett ahhoz, hogy hazaköltözzem, mint a kiutazáshoz.

– Hogyan találkozott először ezzel a technikával?

– Dániában nagyon népszerűek a kézműves délutánok, rendszeresen szerveznek ilyeneket, ezek egyikére iratkoztam be én is, egy esti csoportba. A munka mellett szükségem volt a kikapcsolódásra, feltöltődésre, a Nagy Mózes-líceum rajzosztályos évei sem múltak el nyomtalanul, igényem van az alkotómunkára, kreatív tevékenységre. Az üvegrogyasztás egyike volt az ott oktatott kurzusoknak, egyben a legkülönlegesebb, legszimpatikusabb, így ebben mélyültem el, tanfolyamokat is elvégeztem. Hazaköltözésem előtt megvásároltam a szükséges kellékeket ahhoz, hogy hobbiszinten elindíthassak egy saját kis műhelyt.

– Miként zajlik tulajdonképpen az alkotó folyamat?

– Első lépésként kiválasztom a nyersanyagot: kiürült palackot vagy ablaküveg-darabot, ezeket formára vágom, ha színezett darabra van szükség, színezem, majd kemencében égetem ki 820 fokon. Érdekesség például, hogy a fülbevaló apró négyzetből olvad gömb alakúvá.

– Több egyszerű kézművességnél, minden nap egy kihívás, hiszen ahhoz, hogy egy piacképes végső termék elkészüljön, több nap, hét szükséges. Kreativitást és gyakorlati tervezést egyaránt megkíván a munka. Ünnepekre (karácsony, húsvét) tematikus termékekkel készülök, mindenképpen az egyszerű és letisztult stílus jellemez, de nem zárkózom el attól sem, hogy rendelésre dolgozzak, az illető elképzelései szerint.

– Hogyan lépett tovább a hobbiműhely szintjéről?

– A Start Up Plus pályázat adta meg a lökést, amikor erről a lehetőségről hallottam, úgy határoztam, megpróbálom. A pályázatomat elfogadták, így magasabb szintre léphettem, ez lett a megélhetésem, munkahelyem. Fontos megjegyeznem, hogy a külföldi munka- és élettapasztalat alapvető volt abban, hogy bele merjek vágni, higgyek és bízzak magamban, a képességeimben.

– Milyen a fogadtatás a vásárlók részéről?

– Mindenképpen pozitívumként értékeli a többség, hogy újrahasznosított anyagból dolgozom, és számít az is, hogy a környéken egyedülálló termékeket kínálok. Érdekes, hogy legnagyobb rajongóim a gyerekek, elbűvöli őket az üveg: vásárok alkalmával jönnek, csodálják, háromszor is „visszarángatják” a felnőtt kísérőket a standomhoz.

– Milyen Dániában a kézművesség elismertsége, státusa?

– Ott a kézműves tárgy egyértelműen értéket képvisel, és nem ütközik meg senki azon, ha ez a termékek árában is tükröződik. Úgy vélem azonban, hogy itthon is egyre inkább haladunk a jó irányba.

– Egyértelműen az egymás iránti tiszteletet.

– Van valami, amit ők tanulhatnának tőlünk?

– Elfogult vagyok velük szemben, de talán a mi találékonyságunk és leleményességünk ott is hasznos lenne.

– További tervekkel, fejlesztéssel is számol?

– Szeretnék a dániai mintára délutáni kézműves foglalkozást indítani az érdeklődők számára, ehhez azonban bővítésre, felszerelések vásárlására van előbb szükség. Felnőtteknek szólna elsősorban, illetve szülő–gyerek programban gondolkodom. Tavasz környékén tervezem elindítani saját webshopomat, amellyel a nemzetközi piac felé is nyitok.