Az oktatás védelmében

Nagyrészt megújult feltételekkel fogadta az elmúlt hét végén a szovátai Teleki Oktatási Központ az RMPSZ országos elnökségi ülésére érkezőket. Persze, nem az elképzelések szerint alakult ez a szokásos, őszi seregszemle, nem csupán a hézagos jelenlét miatt, de azért sem, mert felemásra sikeredett az ilyenkor szokásos díjátadások ünnepsége is.

Az jó jelnek tűnt, hogy azért végre fizikai értelemben is lehetővé vált a találkozás, az viszont – hadd írjam így! – fájdalmas tény volt és maradt, hogy az évente megismétlődő Mákvirágdíj-osztás nem történhetett a hagyományos módon, a kétévente sorra kerülő Ezüstgyopár díj átadása pedig teljesen elmaradt. Ennek pótlására a megyei szervezeteknek kell megfelelő lehetőséget találniuk.

A mákvirágosoknak olyan fele jelent meg – minden megyéből egy-egy tanulónak jár ez ki, annak, aki az előző tanévben a korosztályosok között az illető megye legjobbja –, ez azonban nem csökkentette a fiatalok közösen eltöltött napjainak örömét, ha az előző évektől eltérően más forgatókönyvet is kellett kitalálni, az átnyújtott érmek, oklevelek, virágok hatása a felejthetetlen élmények közé emelte ezt az előzőektől elütő, de a jelenlévők számára egyértelműen felemelő eseményt, pillanatot. Már az is fokozta, fokozhatta az ünnepélyes érzelmeket, hogy két államtitkár is tisztelettel szólt a különleges jelképes erővel bíró mákvirágról elnevezett díjjal felruházott ifjoncokhoz. A magyarországi – erdélyi származású –vendég a mai fiatalok magyarsághoz való kötődését hangsúlyozta, a romániai főtisztviselő a hazai körülmények közötti fennmaradás fontossága mellett érvelt, jogosan emelve ki a románnyelv-tudás szintjének emelését.

Természetesen, az elnökség napirendjén szerepelt az előző időszak értékelése, a különböző tevékenységi körök befutása, a hallgatóság pedig végigkövethette azt az egyre megsokszorozódó munkát, amelyet a pedagógus-társadalom eme szakmai képviseletének vállalnia és végrehajtania kell. Szóba került nyilván az esedékes, iskolavezetői tisztségért kiírt versenyvizsga kérdése, és sajnálattal állapítható meg, hogy nagyon sok helyen elég nagy vonakodással találkoznak, egyébként rátermett pedagógusok nem szívesen vállalkoznak intézményvezetésre. Ennek okát könnyen megfejtik, akik tisztában vannak a hazai oktatási viszonyokkal.