Az ikerítés joga

Czegő Zoltán

2018. február 21., 00:202018. február 21., 00:20

Van úgy, hogy már nem is tudom, talpig vasban vagy talpig jogban állok. Mert ugyebár jogomban áll a bíróságon hallgatni. Jogomban áll fellebbezni, és állást vállalni végzettségemnek és képességemnek megfelelően. Állom a sarat. Kiléphetek belőle, ha tudok, s akarok.

Slágeri szinten áll jogomban magamhoz ölelni ezt a verőfényes februári delet. Ott cicázik szép fiatal anyukájával a kisgyerek. Két lépcsőfok egy bejáratig, és ott a járda pereme. Minden és mindenki védve. Hogy is jutna eszembe, a szépséges élet végtelenségét figyelvén, a magam s magunk védtelensége?!

Nemsokára tele lesz a város pünkösdi rózsával. Tudom. Jogomban állónak érzem megállni, és bekukkantani az iker gyerekkocsi ernyője alá. Természetesen föntről, a magam magasságából; a kicsi drága asszonyka boldog, hogy lefékeztem előtte a látványtól, óvatosan, és mosolyából tudni vélem, megengedi bekukkantani.

– Benn vannak – mondom hangtalan. – Egy fiú meg egy lány – mondja ő.

A mosolyából mit vélek érteni? Azt, hogy igenis ő örömet szerzett nekem a maga teremtő jogával. És az ő sikerélményét senki nem tudja fölmérni, csak csodálni.

Nekem nem áll jogomban hallgatni. Megszólíthatom a hajnali erdőt. És meg azt is, aki azt kivágja, fölgyújtja, letarolja. Magának a teremtésnek is van jogrendje. Jogomban áll az élet és az élőlények derűs vagy zokogó küzdelmét is azzal a joggal magyarázni. A valaholi negyedik dimenzióba osonó öreg utolsó szava is az lehet, hogy élnem adatott, élnem… És lehunyja a maga részét.

Lehetséges a joggal fejbe verni egy embert, egy népet?

Jogot lehetséges mások, egy élő világ szeme láttára és annak rovására kasztrálni, vagy föltenyészteni a vulkán csúcsáig? A Jognak, a nagybetűsnek kötelessége védeni a járda peremén nevető életet. El lehetne hitetni az emberek világával, hogy színház az egész világ. Ám csak úgy lehetne, ha mindenkinek lenne, amit megtapsolnia. Ha és ahol a jog(talanság) a szépség koldusává tehet milliókat, akkor és ott maga a ragyogás, az élet fonnyad el.

Az élet és annak a jogrendje önmagát ikeríti.