Az EMSZ kiáll a Wesselényi Kollégium visszaigénylése miatt vizsgált református püspökök mellett

Csomortányi István és Mezei János állásfoglalásukban tudatták: kiállnak az egyházi vezetők mellett, és visszautasítanak minden, a hatalom részéről érkező megfélemlítési szándékot, és ha kell, utcára vonulnak. Mint írták, mindezt azért teszik, "hogy Bukarest számára is érthető legyen: nem engedünk a megfélemlítési kísérleteknek és nemet mondunk az állampolitikává emelt magyarellenességre!".

A társelnökök "a lopás minősített esetének" nevezték, hogy az erdélyi magyar közösségnek és a történelmi magyar egyházaknak még három évtizeddel a kommunista rendszer bukása után is a kommunisták által államosított tulajdonaik visszaszerzéséért kell "véget nem érő perekbe bonyolódniuk".

Azt is megállapították, hogy a román igazságszolgáltatás kettős mércével mér a magyar ügyekben. Elutasította például a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását a római katolikus egyháznak, elcsatolta Hargita megyétől a Békás-szorost, "ártatlan székely hazafiakat" börtönzött be évekre "koncepciós per keretében". Ugyanakkor az igazságszolgáltatás következmények nélkül hagyta, hogy az úzvölgyi katonatemetőben botokkal és zászlórudakkal támadtak a békés magyar temetővédőkre, hogy Nagyváradon magyar zászlót égettek, vagy hogy sporteseményeken rendszeresen magyarellenes rigmusokat skandálnak.

Az EMSZ társelnökei szerint a romániai magyarságnak 2021-ben is alapvető jogaiért kell küzdenie, függetlenül attól, hogy a magyarság politikai képviselete épp kormányon van.

A zilahi ügyészség vizsgálatot indított Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke ellen a zilahi Wesselényi kollégium épületének a visszaigénylése ügyében. A "hivatalból indított" nyomozás keretében a két egyházi elöljárót okirat-hamisítással, csúszópénz adásával és hamisított okirattal való visszaéléssel gyanúsítják.

A vizsgálatot végző ügyész egy 1911-ben kiállított okirat felől érdeklődött, amely az erdélyi egyházkerület levéltárában található. A vitatott okirat az akkori magyar kormány kulturális minisztériumának a rendelete arról, hogy miképpen kezeljék az egyházi iskolák telekkönyvezését, és tisztázza, hogy az iskolák egyházi intézmények. A korabeli telekkönyvezési gyakorlat szerint ugyanis az iskolaépületek tulajdonosaként nem magát az egyházat, hanem az egyház valamely belső egységét jelölték meg.

(MTI)