Az elveszett kiváltságlevél

B. Kovács András

2017. október 16., 00:212017. október 16., 00:21

Kissé kacifántos a szentgyörgyiek pere, mely II. Lajos, a később mártírhalált halt király előtt folyt 1520-ban. A király akkor évtizedes méltatlan elnyomás és a Brassót pártoló Szapolyai vajda részrehajló tilalmai után mintegy igazságot szolgáltatott a városnak, és további fejlődésének nyitotta meg távlatait. Az akkor kiállított oklevél szerint – megtalálható a Székely Oklevéltár 2. kötetében – „Szentgyörgy mezőváros lakói előadták, hogy a hajdani királyoktól nyert engedély értelmében keddi hetipiacot és Reminiscere vasárnapját (a húsvét előtti ötödik vasárnapot) követő keddre eső országos vásárt tarthattak, azonban az erről szóló oklevelet alkalmasint elveszítették. Állításukat a király elhitte, és e két vásáron kívül engedélyt adott további két országos vásár tartására Keresztelő Szent János születése napján (június 24.), illetve Szent Lukács evangélista ünnepén (október 18.) A brassói szászok tiltakozására a király a fenti engedély kibocsátása után alig öt hónappal Csíkszentgyörgyöt (!) tiltotta el a királyi huszadot megkisebbítő és a szászokat elnyomó vásárok tartásától”.

II. Lajos 1525-ben további kedvezésekben részesítette Szentgyörgyöt, mely függetleníthette magát a széki adminisztrációtól, saját adóját szedhette, és nem tartozott hadi szolgáltatással a széknek; adóit egyenesen a királynak és a vajdának fizette. Emiatt aztán a szék főemberei hadat üzentek a városnak, tettlegességig fajuló harc kezdődött a székely főemberek és a polgárság között, előbbiek emberei ablakokat, ajtókat törtek be, leverték a kocsmák cégéreit, és erőszakkal szedtek adót a bejövőktől. A hozzá panasszal forduló polgárságot a király támogatásáról biztosította, és feljogosította, hogy az ellenszegülőket megbüntesse. Ezzel a település lépett egyet, és a királyi székely mezővárosok közé emelkedett.

Több nemesi udvarházról van tudomásunk már ebből a korból, a Forrók és Daczók birtokoltak ilyet a város területén, ahol a városiak és a falusiak – a lakosság kettészakadt – ugyan vegyesen laktak, de élesen elkülönültek jogi státusuk szerint. Két bíró, két tanács működött egymás mellett.