Az elfelejtett hat százalék

Százhatvanezer nulladik osztályos kezdte idén az iskolát, remélhetőleg nem úgy, amiként az óvodát befejezték, vagy­is sehogy, mert szegények az ovit a komputer előtt ülve „járták”. Sajnos a román oktatásügyi miniszter, Sorin Cîmpeanu kijelentette, ha a 6 százalékot meghaladja egy osztályban a fertőzöttek száma, akkor me­gint az online oktatás lesz. Ennek viszont csak egy eredménye lehet, hogy ezután nem csak Pistike nem tud semmit.

Közel egymillió romániai gyerek, akinek nem volt internetkapcsolata, elveszített 24 tanhetet, az iskolaotthagyás rekordot döntött. Az ország lakosságának kb. egy és fél százaléka írástudatlan, vagy nehezen, de tud írni-olvasni, azonban nem érti az olvasottakat, vagyis funkcionális analfabéta. A diákok mintegy negyven százaléka ilyen, és ez az arány a tanulási körülményeknek köszönhetően növekszik.
A tanévkezdés előtt több diákszövetség tüntetett Bukarestben, hogy – amiként az Alkotmány előírja – mindenkinek teremtsék meg a tanuláshoz a feltételeket, és csökkentsék az analfabetizmust. Ehhez viszont növelni kellene az oktatás (főleg az online oktatás) minőségét. Szervezeteik szerint a diákok mintegy 40 százaléka hátrányos környezetben él, többségük falun, akik nem tudtak az online oktatáson részt venni. Olyannyira, hogy a VIII. osztályosok hetven százaléka nem vett részt az évi felmérő vizsgán, akik pedig igen, azoknak többsége ötös jegyet kapott. Az online oktatásban részt vevő tanárok mint­egy 80 százaléka mondta azt, hogy szüksége lenne digitális továbbképzésére.

Az oktatás – jelentették ki a diákok – a hatóságok, főleg a miniszterelnök, de a miniszterek, tanácselnökök, polgármesterek, tanfelügyelők stb. csúfságává vált. Minden évben a tanügy e gyilkosai az iskolakezdés előtt játsszák az ártatlant, hogy növeljék a politikai tőkéjüket, de a törvény által előírt 6 százalékot az idén is mélyen alul adták a büdzséből az oktatásnak. Azt akarják, hogy minél több tanulatlan polgára legyen az országnak, akit irányítani tudnak, akik nem tesznek fel kérdéseket, és csak dolgoznak kis pénzért ott, ahová küldik. Meg hallgassanak, ne politizáljanak.

Csakhogy a fiatalok azt a politizálást, amit ez a hatalom cselekszik, nem akarják. Olyannyira nem, hogy ha a szegénység eluralkodik, megint tüntetni fognak. Akkor viszont a szakszervezetekkel együtt.