Áttörni a falakat

Izgalmas nemzetközi együttműködésben vett részt idén ősszel az M Studio: a Frenák Pál Társulattal és a Trafó Kortárs Művészetek Házával közösen hozták létre a Wa_ll című előadást, amelyet november 1-én és 2-án mutattak be a budapesti Trafóban. A koprodukció előzményeként fontos megemlíteni a szintén Frenák Pál rendezésében készült To_R című előadást az M Studio repertoárjából, amely 2017-es bemutatója óta töretlen sikernek örvend, több mint 20 alkalommal játszották, a sepsiszentgyörgyi előadások mellett hét állomásos belföldi turnén vettek részt, továbbá a legrangosabb hazai színházi szemlére, a 28. Országos Színházi Fesztiválra is meghívást kaptak.
Az előadás sikere folytatásra inspirálta az M Studiót és a rendező-koreográfus Frenák Pált, így született meg az új koprodukció ötlete. A Wa_ll előadásban a két társulat művészei – az M Studio színészei és Frenák Pál táncosai – immár együtt lépnek színpadra, a színház és a tánc organikus együttlétezését is kutatva.

A Wa_ll új arcok, új energiák találkozása, ahol az eltérő társadalmi, kulturális és szociális hátterű előadó-művészek alkotói munkái egyéni művészi elgondolásaik mentén, részenként épülnek egymásba, a Rubik-kocka elve szerint. A sepsiszentgyörgyi változatban az M Studio csapatából Deák Zoltán, Polgár Emília, Gáll Katalin, Szekrényes László és Veres Nagy Attila működnek közre, a Frenák Pál Társulatból pedig Esterházy Fanni, Lőrincz Emma és Maurer Milán lépnek színpadra. A produkció két külföldi táncossal kiegészülve válik még inspirálóbb nemzetközi együttműködéssé: színpadra lépnek a portugál Anibal dos Santos, valamint az ír Eoin MacDonncha táncművészek – utóbbival a Frenák Pál Társulat Lutte című előadásában találkozhatott már a sepsiszentgyörgyi közönség.

A W_all vizsgálja a mai feszült világot, mégsem egy kórképet rajzol direkt módon, hanem egy asszociatív, gondolkodásra serkentő, színes univerzumot tár fel, melyben minduntalan a józan emberi gondolkodás magját kutatja. Az előadás ehhez eszközként tudatosan használ fel klisészerű képeket, filmszerű bevillanásokat, sport-utalásokat, egyfajta progresszív cinema-koreográfiai síkra húzva a különböző részeket. Miközben a falak által megidézett történelmi örökség közvetett módon jelenik meg, a tényleges idézetektől elemelkedve az előadás az ezek mögött működő emberi, lelki folyamatokban rejlő azonosságra fókuszál.

„Frenák általában nem kíméli a nézőt. Olyan, mint a jó sebész, gyakran sebeket vág, bizony akár tapicskol, matat bennük, de aztán igyekszik bevarrni, gyógyítani. Festői színpadi képei, rafináltan látványos világítási effektusai, melyekkel fantasztikusan tud testeket kiemelni a térből, vagy akár a pillanat tört része alatt el is tüntetni, felkavaróak ugyanúgy tudnak lenni, mint engesztelőek” – fogalmazott Bóta Gábor kritikus az előadás budapesti premierje kapcsán.