Art Camp nyolcadszor

Június 9–17. között idén immár a második, de ezúttal már a „bejáratott” művésztábor színhelye volt a Bálványos Resort hotel: a májusban lezajlott óriásszobrászati szimpózium után az Art Camp résztvevői kvártélyozták be magukat a szállodában. A tábort immár nyolcadik éve szervezik meg, és Erdély egyik legrangosabb alkotóműhelyének számít.

A Hegedűs Ferenc és a Szarvadi házaspár által útjára indított és támogatott, Balási Csaba csíkszeredai fotóművész által szervezett Art Camp nem csak az alkotásról szól, a mecénások más területekre is elkalandoznak – elméletben és gyakorlatban egyaránt. Így a művészek számára terepautókkal kirándulást szerveztek a környékbeli hegyekbe, Vargyason Nagy György kovácsmestert nézték meg, Olaszteleken a Daniel-kastélyban ebédelhettek, Olaszteleken az Erdélyi Élet Múzeumába, Miklósváron a Kálnoky-kastélyba pillanthattak be. Ezen kívül folytatták a tavaly megkezdett Mit hoz a jövő, transzilvanizmus vagy egységes Kárpát-medence a képzőművészetekben? nevet viselő kerekasztal-beszélgetést, aminek a moderátorai Székedi Ferenc, Vécsi Nagy Zoltán és Deák Ferenc voltak, részt vettek a Kosztándi Jenő emléktábla-avatón, Márton Árpád csíkszeredai festőművész kézdivásárhelyi tárlatmegnyitóján, és Erdővidéken megnézték Sütő István festettbútor-kiállítását. Emellett természetesen alkottak, hiszen a tábornak ez az elsődleges célja. A munkákat a szálloda konferenciatermében helyezték el, ami tekintélyes mérete ellenére szűknek bizonyult a szebbnél szebb festmények, szobrok, grafikák, fotók, installációk stb. befogadására, ahogy azt maga Szarvadi Loránd megállapította a szombat déli tárlatnyitón.

Különleges művészeti technikák parádéja

A több mint száz résztvevőt odacsábító megnyitón elöljáróban Szarvadi Loránd köszöntötte a jelenlevőket, majd a továbbiakban is betöltötte a moderátor szerepét, munkáikról kérdezte a jelenlevőket, és pár szóban ismertette azokat a képzőművészeket, akik szombaton már elutaztak. „Mindig is az volt a vágyam – és most is az –, hogy majd egyszer a művészettörténészek a bálványosi iskoláról beszéljenek. Lehet, hogy ez most túl optimistán hangzik, de adott hozzá több feltétel. Ilyen a tábor többnemzedékes összetétele, hiszen itt vannak a nagy öregek, a legjobb éveiket taposó középgenerációsok, és mellettük egy feltörő fiatal csapat, akiknek megadatik az a lehetőség, hogy a Kárpát-medence élő művészlegendáival töltsenek itt el egy hetet. Ez a néhány generáció idén is megalkotta a csodát, megszületett a katarzis, és létrejött ez a nagyon szép kiállítás” – mondta Szarvadi, aki szerint az igazi varázs a kiállítás változatosságában és sokszínűségében rejlik.

Ezt követően Túros Eszter csíkszeredai művészettörténész méltatta a kiállított munkákat és az Art Camp helyszínét, amely elmondása szerint tökéletes arra, hogy az ember alkotómunkát végezzen. „Nagyon izgalmas helyszín, ahonnan a természet ugyan elzárja a kultúrtájat, de az alkotások egy tágabb tér képét rajzolhatják ki, sajátos módon. Ebben az összefüggésben a tér képe a konkrét tájjal együttműködve kötheti le figyelmünket. Az itt készülő munkák elsődleges rendeltetése egyelőre az, hogy belakják és igazán belakhatóvá tegyék ezeket a külső és belső tereket, évről-évre egyre markánsabban kirajzolva annak karakterét, mozgásba és közel hozva így a kint vadsága s a bent semlegessége miatt látszólag nehezen megközelíthető környezetet, együtt ragadva meg a hely szellemét. Mindezeken túl a nyolc éve elkezdett gyűjtőmunka eredményeként tekintélyes anyag gyűlt össze, mellyel fontos számot vetni, megvizsgálni, közelebbről szemügyre venni akkor is, ha nem egy lezárt történettel vagy nagyon határozott koncepció mentén alakuló táborról van szó egyelőre, hanem egy érésben levő folyamatról” – fejtette ki a művészettörténész.

Mint fogalmazott, az egészet szemlélve kettős kép formálódik: egyrészt kirajzolódnak a helyhez való különböző közelítésmódok, attitűdök, másrészt egyfajta rálátásunk nyílik az adott térség mai művészetére, amelybe nagyon is belefér, sőt, új szempontokat kínál a külföldi művészek jelenléte. Mindezek mellett az elkülönítettség, a magaslat kiemel műveket, egy fedél alá, azonos szintre helyez egymással akár nehezen kommunikáló alkotásokat is. Jól megfér egymás mellett a nagyon precíz és ugyanakkor bravúros technikai megoldás, a lendületes gesztusok, az expresszív elegancia és a munkás aprólékosság, a művészettörténeti folytonosság és töredezettség, a közvetlen személyesség, a meditatív elmélyültség, a magányos úton levés, valamint a játékos kísérletezés és profizmus – mondta Túros Eszter.

Erdélyi magyar képzőművészeti gyűjtemény születik

 Balási Csaba, a tábor művészeti vezetője úgy vélte: nyolc éve elkezdtek egy dolgot, aminek most már kezd látszani az eredménye. „Ha ezt folytatjuk, akkor nagy az esély arra, hogy egy erdélyi magyar képzőművészeti gyűjtemény szülessen Bálványoson. Remélem, azt a célt, amit a Szarvadi-házaspár kitűzött, sikerül elérni” – mondta a fotóművész, akinek a művészportréit a kiállítóterem előcsarnokában lehetett megcsodálni. Ezt követően a művészek beszéltek a munkákról – ki bővebben és szakszerűen, ki rövidebben és viccesen –, majd a jelenlevők fejet hajtottak Kosztándi Jenő idén eltávozott festőművész emléke előtt, egyúttal megemlékezve mindazon művészekről, akik a táborban megfordultak, de ma már nincsenek közöttünk. A munkák ismertetése közben kiderült, majd minden technika szerepel a felhozatalban: a pasztellképektől a grafikákig, a faszobrászattól a tűzzománcig, az üvegművészettől az olajfestményekig és természetesen a fényképekig terjed a paletta.

A kiállításmegnyitót a dél-koreai származású, Kanadában élő Soeine Bac természetművész performansza is színesítette. A néma csendben lezajló előadást a szállodától nem messze található Madártemető inspirálta, a művésznő az agóniát és az elmúlást próbálta érzékeltetni végtelenül lassú, lágy mozdulatokkal. Az az érzésünk támadt, hogy egy lelassított filmet nézünk, miközben a precízen kiszámított – és vélhetően nagy erőfeszítést igénylő – mozdulatokat mindössze apró sóhajok, nyögdécselések kísérték. A performansz végén a Madártemetőt jelképező, földre terített fehér lepedő nyelte el a természetművészt, aki vastapsot aratott a produkcióval.

Zárószóként megemlítjük: idén ténylegesen Bálványos és környéke a képzőművészet háromszéki fellegvára, hiszen jövő hónapban kezdődik az Incitato művésztábor, amely fennállásának 25. évfordulóját ünnepli.

 A VIII. Art Camp résztvevői

 Balási Csaba fotóművész, szervező (Csíkszereda), Bardócz Lajos festőművész (Berkenye), Bartos Jenő festőművész (Jászvásár), Deák M. Barna grafikus (Kovászna), Deák M. Ria textilművész (Kovászna), Egri András tűzzománc (Kolozsvár), Vdovkina Anastasia tűzzománc (Kolozsvár), Egri István üvegművész (Kolozsvár), Gaál András festőművész (Pannonhalma), Márton Árpád festőművész (Csíkszereda), Nagy Lajos fotóművész (Kézdivásárhely), Petrovics István szobrász (Sepsiszentgyörgy), Vajna László festőművész (Kézdivásárhely), Vargha Mihály szobrász (Sepsiszentgyörgy), Vetró András szobrász (Kézdivásárhely) Vetró B. S. András grafikus (Brassó), Bajkó Attila grafikus (Temesvár), Bandi Kati textilművész (Marosvásárhely), Simó Enikő festőművész (Sepsiszentgyörgy), Kövecsi Kovács Imre szobrász (Agyagfalva), Kristó Róbert grafikus (Csíkszereda), Jakabos Olsefski Imola keramikus, festőművész (Brassó), Orth István festőművész (Nagyszeben), Daczó Enikő festőművész (Sepsiszentgyörgy), Jakabovits Márta festőművész (Nagyvárad), Szakács Imre festőművész (Szentendre), Kádár Tibor festőművész (Veszprém), Máthé László festőművész (Kolozsvár), Nagy Előd festőművész (Budapest), Berze Imre szobrász (Székelyudvarhely), Soeine Bac természetművész (Kanada), Sánta Csaba szobrász (Szováta), Ferencz Ernő Lajos szobrász (Csíkszereda), Biró Gábor festőművész (Székelyudvarhely).

További fotók itt.