Aratóünnepség Csernátonban

Az aratócsapatok reggel nyolc órakor találkoztak a búzatáblánál, hagyományos öltőzékben, jó hangulatban, ahol, kankóval felszerelt kaszával vágták a rendet, majd kévébe kötötték és kalangyába rakták a levágott kalászokat. Az aratóünnepet első alkalommal szervezte meg az SZGE partnerségében Kovászna Megye Tanácsával, a LAM Alapítvánnyal és Csernáton Község Polgármesteri Hivatalával.
A reggeli órákban id. Orbán Miklós, a LAM Alapítvány felnőttképzésért felelős vezetője ismertette az aratás szabályzatát, majd Becze István, az SZGE elnöke köszöntötte a kézdiszéki, orbaiszéki, gyergyószéki és Nyárád menti aratókat. Az aratás, cséplés mindig is kalákában zajlott, idézte fel Becze István, kiemelve, hogy ma is mennyire fontos, hogy a gazdák összefogjanak, együtt dolgozzanak, hiszen az mindig előre viszi az egész közösséget.

A dolog elvégezte után az aratók a levágott kévékkel megrakott szekérrel, és hegedűszóval az alsócsernátoni Erzsébet parkig vonultak, ahol csatlakoztak hozzuk a gyalogosok, majd a Haszmann Pál Múzeum udvarán folytatódott az ünnepség. A múzeumban a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvósegyesület zenéje fogadta a résztvevőket és az aratókat. Ezt követően az aratózászló került felhúzásra, amely alatt a jelenlévők elénekelték a Székely Himnuszt, majd Takács Lajos református lelkész és Varga Rezső katolikus plébános köszöntötte a jelenlévőket, valamint áldotta meg a búzakoszorút.

Bennünk van a föld szeretete és tisztelete

– Azt gondolom, hogy először is köszönetet és hálát kell mondanunk. Hálát a Jó Istennek, hogy megengedi, hogy minden egyes nap felkeljünk, dolgozzunk, és örvendjünk annak a napnak, amit adott, nehéz körülmények között és ünnepekben egyaránt. Köszönetet kell mondanunk, azoknak az embereknek, pontosabban azoknak a gazdáknak, akik a székelyföldi társadalom alapját képezik. Azoknak, akik hamarabb kelnek fel, mint mi, hiszen hajnalhasadástól hajnalhasadásig dolgoznak, hogy a mindennapi betévő szeletet az asztalra tudjuk tenni, mindannyian – emelte ki Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy mára teljes a kör, hiszen Zágonban búzaszentelést tartottak, tavaly ugyancsak Csernátonban búzaösszeöntés volt, ősszel pedig Egerpatakon búzaőrlésre került sor a Magyarok Kenyere program részeként. Majd gondolataihoz hozzáfűzte, hogy a föld az egyetlen dolog, amelyből nem lesz több, mint amennyit a Jóisten teremtett.

Gondolatait egy, az édesapjával átélt aratási történettel zárta, illetve a nemrég elhunyt Haszmann Pál nyugalmazott muzeológusra is megemlékezett. Tamás Sándor megható szavai után Könczei Csaba parlamenti képviselő szólt a jelenlévőkhöz, aki kiemelte, ez valójában egy hálaünnep, a gazdák hálát adnak azért, hogy jó termést takaríthatnak be. Mint rámutatott, ez idén különösen igaz, ugyanis országszerte jó gabonatermésről számolnak be. Sokszor megpróbálják kihúzni a gazdák lába alól a talajt, nekik, képviselőknek az a feladatuk, hogy ezt megakadályozzák – hangsúlyozta.

A búzaszemek a jövőbe vetett hitet jelképezik

Az ünnepi beszédek után az aratási koszorút Gál Károly parlamenti képviselő adta át, és kiemelte, hogy a koszorún lévő búzaszemek a jövőbe vetett hitet jelképezik. Az aratókoszorút Dimény-Haszmann Orsolya, a múzeum vezetője és a rendezvény házigazdája vehette át, aki elmondta, nagyon örült, amikor felkérték a múzeumot, hogy adjon otthont egy ilyen eseménynek, hiszen ennél jobb helyre, ahol a hagyományokat, a múltat őrzik, nem kerülhetett volna ez az ünnepség. Majd rámutatott, hogy a múzeumban található mezőgazdasági gépek – amelyek már 120 évesek –, nemcsak tárgyak, hanem emberi történeteket, életsorsokat mesélnek, és az ilyen alkalmak pedig arra valók, hogy ezek a történetek megelevenedjenek.

A koszorúátadást követően a szervezők megfizették az aratók napszámát is, a Kovászna Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének jóvoltából, majd átvehették okleveleiket is. Ozsdola a legkitartóbb, Bodok a legtapasztaltabb, Maksa a legvidámabb, Gyergyóremete a legférfiasabb, Zágon a leggyorsabb, míg Nyárád és Küküllő mente közös csapata a legtáncosabb csapat díját kapta. A bérosztást követően a reggeliben learatott búzát a múzeumban található gőzgéppel csépelték ki. Elhangzott, hogy a kicsépelt búzából készülő lisztet a Magyarok Kenyere Program részeként rászorulóknak juttatják el szerte Erdélyben.

És, hogy az ünnepség kerek legyen, jöhetett a mulatság is, a Perkő Néptáncegyüttes a Finom népi zenekar kíséretében mezőségi táncokat mutatott be. Ezt követően az új kenyér megszentelése és megszelése zárta az I. Székelyföldi Aratóünnepet, amely mellé a szervezők tokányt készítettek.