Aranyokleveles diáklány

Anita szorgalmas, kitartó diáklány, aki tudja, hogy eredményt elérni csak munkával lehet.

– Rengeteg munka és tanulás áll ezen elismerés mögött. Amikor először hallottam erről a dicséretről, nem gondoltam volna, hogy majd végzős diákként egyike leszek azoknak, akik kiérdemelik. Ez egy hatalmas elismerés, és rettentően boldog vagyok, hogy én is megkaptam az arany oklevelet. Fontosnak tartom, hogy az ember tanuljon, és ezalatt nem csak az iskolában feladott leckéket értem, hanem például a barátságok, veszekedések, elkövetett hibák is felkészítik a diákokat a nagybetűs életre. Megpróbálok minden alkalmat megragadni arra, hogy fejlesszem ismereteimet, abban reménykedve, hogy a sok tanulás idővel meghozza gyümölcsét, és sikeresen érvényesülni tudok majd a továbbiakban – mondta a diáklány.
Naponta 3–5 órát töltött tanulással, a házi feladatok elkészítésével, ám előfordult az is, hogy az éjszaka is az íróasztal mellett találta. Kedvenc tantárgyai közé tartozik a testnevelés, a nyelvek (magyar, angol, német), kémia, biológia, matematika és a magyarság történelem. Anita már elemi osztályos korától járt tantárgyversenyekre, sportvetélkedőkre.

– Leginkább matematikából, magyarból és angolból jártam megmérettetésekre, de sportvetélkedőkön is jelen voltam (kézilabda, gyephoki, röplabda, kosárlabda) mint az osztály/iskolai csapat egyik tagja, ugyan úgy, mint elsősegély-versenyeken, melyeken mindig az elsők között végeztünk. Mindegyik eredményemre büszke vagyok, de talán leginkább a Csillagszerző Matematika Versenyen elért második helyezésemre, a matematika olimpia megyei szakaszán szerzett dicséretre, a Speak Out angol vetélkedőn kapott második helyezésre, a magyar olimpia megyei szakaszán kiérdemelt harmadik díjra és egy történelem mozgóversenyen elért második helyezésre, melyen három brassói lánnyal alkot-tunk egy csapatot – tette hozzá.

Nyolc éven át a Váradi volt a második otthona, ahol számos élményben volt része.

– Egyik nap sem volt unalmas, hiszen a közös hülyülések, szüneteken vagy esetleg órákon elsütött poénok mindig izgalmassá tették őket. A kedvenceim közé tartozik a tavaly ősszel szervezett tábor, melyben évfolyamtársaimmal együtt Balmazújvárosra utaztunk, különböző programokon vettünk részt, és csodás emlékekkel tértünk haza. Diákcsínyek elkövetése terén elég ismertek voltunk az osztállyal, nem tagadom, jómagam is részt vettem jó párban, sőt, még az is előfordult, hogy osztálylógást szerveztem – mesélte.

A tanulás mellett az iskolán kívüli tevékenységekre is szakított időt, több sportágat is kipróbált, kedvence a síelés és tollaslabdázás, de az olvasás és a filmezés sem maradhatott ki a heti programból.

A karantén időszakot unalmasnak tartotta, az online oktatás sem nyerte el a tetszését.

– Hiányoztak a barátaim, a találkozások. Az online oktatást kiváltképpen gyűlöltem, hiába ültem minden nap órákon át a gép előtt leckéket másolva, semmi nem ragadt meg bennem, semmi újat nem tanultam. Az elején még volt motivációm, de egy idő után elveszett, és őszintén szólva, azután már nem is töltöttem azzal az időm, hogy oldalakat írjak át a kép-ernyőről a füzetembe, helyette inkább a minisztérium által feltett tételeket oldottam, hogy készüljek a vizsgáimra.

Tanulmányait a Székely Mikó Kollégium természettudomány osztályában szeretné folytatni, felnőttként gyógyítással foglalkozna. A koronavírus-járvány miatt több nyári programról is le kell mondania, de igyekszik minél több időt tölteni a barátaival, a családjával. Több időt szeretnék fordítani a sportolásra, olvasásra.