Áldásra felszenteletlen

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. szeptember 11., 00:032020. szeptember 11., 00:03

A maradék nyári melegben levett szalmakalapom mellől figyelem, mi mindent kell meghallgatnia derék-szép szeptemberünk közepén a dolgozó népnek. Itt a jelzős szószerkezetben valahogy kedvem támad aláhúzni a „dolgozó” jelzőt. Választások, szavazások közelednek ám, és mind a jelöltek, mind a szavazók a legjobbat akarják, így, szó szerint. Legjobbat azoknak, akik dolgoznak (vagy nem dolgoznak, és nem is fognak dolgozni soha tán), és hát a lehető legjobbat önmaguknak is, hiszen… hiszen.

Remek képviselőinket, szakembereinket sorolhatnám, de közismertek. Hallom ám azt az elképzelést is, hogy a hírhedt Bodok szállót át kell, át lehet alakítani az egyik képviselőjelölt szerint, aztán lakásokként benépesíteni a fiatalokkal. Mondom én magamban, hogy hiszen belakni könnyű, de hát addig s felújításkor kik állnak sorba? Kik kapják munka és pénz nélkül ott a lakást? Az őrkői városrész (mi más neve is van még?) lakossága beszáll(-ásol), új életet kezd. Na, nem munkahelyen, nem a Sapientia fakultásain.

Ige, ígér, igen, s aztán az igen de – ez a szócsalád összeáll közösségi vagy magánhaszonnal. Szóval építkezünk, és az természetes, hogy a képviselőjelöltnek építkeznie kell szellemiekben és vaskos anyagiakban is az ígérgetések mezején. Magam sietnék segíteni itt is, ott is, ám fölcsúcsosodnak emlékképeim az egykori Csíki negyed megszületésének idejéből. Ajaj, özönöltek be akkor a honfoglaló többségiek, aztán Sánta elvtárs egy őszinteségi magánzavarában kimondta, hogy bizony azok a beözönlők máig sem fizették a számlákat…

Ismét a jó felé terelem magam, s a használható emlékeimet el máig, a kampányig. Vajon a szavazási útmutatókat magyarul is írják majd? Köt, felköt, leköt, kötelesség, kötekedés – áldott anyanyelvünk. Vajon magyarul is kiírják-e Sepsiszentgyörgyön az ortodox főpapi lak megnevezését arany betűkkel? Mert annyi buktató van, s féltem a törékeny kezdőket, ne folytatnák ugyanott, ahol már annyit, de annyit buktunk itthon s magyarokként! Áldásra készen állunk felszenteletlen, megbűnhődvén már a múltat s jövendőt.