Ahogy mondják, hozzánőtt a hátsónk

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Szabó Barbara

2021. március 24., 00:032021. március 24., 00:03

Született végre a sok nagy fehér fal és márkás öltöny között egy okos ötlet. Hogy mennyire kivitelezhető, vagy mennyire elvárható úgy, hogy nem szabály, csak javaslat, kérdéses. Mert ugye mifelénk a javaslat egyenlő a nullával, hiszen, amire törvény van, arra is szeretjük megkeresni a legicikébb-picikébb kiskaput is. A Zöld Péntekre gondolok. Javasolják, óvjuk a környezetünket úgy, hogy egy héten egyszer, utolsó munkanapon nemet mondunk kocsikánknak.

Nyilván, felmerül a kérdés: oké-oké, na de hogyan? Biciklizni arra szánt út nélkül már-már kaszkadőri mutatvány. Kerülni a kátyút, az embereket, kiskutyákat, húzódni az autó elől, átjárónál leszállni, járdán nem közlekedni, de hogy a sofőrök idegrendszerét is megkíméljük, inkább az úttesten se. Szóba jöhet még a tömegközlekedés. Ó, a kedvencem. A trottyogó busz, amely délután munkásokkal úgy megtelik, hogy felszállsz, valamiért lehajolsz, úgy maradsz. Nem lesz már helyed megmozdulni. Örülsz, hogy levegőt kapsz – elhasználtat, büdöset, de kapsz. Öröm az ürömben, elesni sem tudsz, tartanak az emberek. Ezzel szemben a „berecki gyors” általában üres, viszont nem gyors, és Szentléleken például meg sem áll, csak lelassít. Divat mostanában a roller, amit vagy lábunkkal hajtunk vagy elektromos, de azt nem tudjuk, hogy járdán vagy az úttesten kéne haladni vele.

Pedig milyen jólesne Kézdinek (s nem csak) az ilyen Zöld Péntek. Megóvnánk magunkat rengeteg fölösleges stressztől. Sofőrként nem kellene az útviszonyokat szidni, nem kellene ütni a műszerfalat az előttünk lassan (50-el) haladó „nyugger” miatt, nem kéne nézni a sok szőke nőt, ahogy a parkolóban szerencsétlenkedik, nem kellene 10–15 percet tétlen várakozni a pirosnál, valamint dudálni istentelenül, ha az előttünk álló két másodperccel később indul el, mint ahogyan azt mi terveztük.

Ha csak egy ember döntene úgy, hogy a Kanta utcából gyerekét a Nagy Mózes Gimnáziumba nem autóval vinné el egy reggel sem, és mindenki hozna „áldozatot” hasonló távokon, akkor nem kellene a pirosnál annyit állni, nem kellene parkolóért kilométereket menni, nem lenne olyan magas a légszennyezés, és talán nem lenne szükség Zöld Péntekre sem.