"A veterán járgányoknak lelkük van, megszólítanak!"

Immár negyedik alkalommal szervezték meg idén Sepsiszentgyörgy központjában az Őszi Retróparádét, amelyet minden évben a tavaszi kiadás előz meg. Szemmel látható, és a szervezők is megerősítették a vasárnap reggel összesereglett járgányok számában, hogy egyre többen csatlakoznak a rendezvényhez, gyarapodik a régi autók szerelmeseinek száma, no, meg a régi, háborús motorbiciklikkel is szép számban képviseltették magukat tulajdonosaik.

2018. október 23., 00:042018. október 23., 00:04

Tavasszal az egykori Bodok szálló előtti parkolóban sereglettek össze a régi autók szerelmesei, ám hamar kiderült, hogy ezt a teret már kinőtték, így a vasárnapi őszi parádét már Sepsiszentgyörgy főterén tartották.
– Még le sem záródott az iratkozás, regisztrálás, bő óra van hátra, de máris 60 autót és motorbiciklit jegyeztünk. Reggel 9-től kezdtünk összegyűlni, délután 1 óráig tekinthetik meg az érdeklődők a járgányokat, ezt követi a már hagyományos felvonulás a város utcáin, és irány Bodok. Nagyon jó élmény, az úton megfordulnak utánunk az emberek, a gyerekek integetnek, csattognak a fényképezőgépek. Egy évben kétszer, tavasszal és ősszel kerül sor erre a rendezvényre – magyarázta érdeklődésünkre Perpits Thomas (Ady) szervező, a Retromobil Club Románia Kovászna megyei képviselője.
A felvonuló autókat idősek, fiatalok egyaránt csodálattal mérték végig, annyi különbséggel, hogy mindenkinek más-más élményt jelentett a mustra, más-más dolgok jutottak eszükbe: a kicsik a modern autók világából csöppentek az egyszerű formák, robusztus fémjárgányok világába, az idősebb generáció pedig arra az időre emlékezett, amikor a város utcáin csupán pár „klasszikus” autó száguldozott.

Van az a pénz! Vagy mégsem?

A 37 éves Boldizsár Botond egy amerikai piacra készült, 1981-ben gyártott Volkswagen Golf 1-gyel érkezett a kiállításra.
– Biztonságosabbak az amerikai autók, az európai normák nem feleltek volt meg az akkori amerikai biztonsági előírásoknak, követelményeknek, ezért is számítanak kuriózumoknak az óceánon túlról behozott járgányok. Jómagam 18 éves koromban szerettem meg ezeket: édesapám autószerelő volt, autóközelben nőttem fel. A Golfot eladásra szánom, jómagam a T3-as Volkswagen furgonok szerelmese vagyok. Az autónak be kell töltenie a 30 évet ahhoz, hogy oldtimernek számítson: eddig úgy volt, hogy a generáció, az adott modellnek kellett harminc évesnek lennie, újabban a szóban forgó járgány gyártási idejétől számítják – avatott be, elárulva, hogy nagyon szereti a régi járműveket, ám van az a pénz, amiért el lehet adni őket, nem ragaszkodik foggal-körömmel egyetlenegyhez sem. Persze hamar hozzátette azt is, hogy a parádén vannak olyanok, akik a világ kincséért sem válnának meg „szerelmüktől”, és visszaemlékezett, neki is volt egy kedvence, amit talán nem bocsátott volna soha áruba, de az végül összetörött.

„Az alkatrészek beszerzése okoz némi fejtörést”
A 23 éves Bartha Eszter legelső járgánya is egy 1-es Golf volt, ezt követte a jelenlegi Mercedese.
– A Golf édesapámé volt, majd egy más tulajdonoshoz került, ám amikor sofőrvizsgáztam, visszakerült a családba. Sajnos, „szervdonor” lett belőle. Ez egy hosszú történet, minek lényege, hogy egy-egy autóból visszaköszön a lelke a Golfocskának. Jelenleg egy Mercedes 190D (köznyelven úgy is emlegetik, hogy a Tank) büszke tulajdonosa vagyok. Nem igényes, hosszú utakra is el lehet vele menni, napi szinten használom. Az alkatrészek beszerzése okoz némi fejtörést. A régi autók vezetése érdekes, különleges élmény: ezek eredetiek, egyszerűek, komplikáció-mentesek, csodálatosan mennek – részletezte Eszter.

Több mint jármű

A 39 éves Kádár Barna még 2006-ban vásárolta meg első háborús motorbiciklijét, ezt követte egy másik, ezeket restaurálta, így „fertőződött meg” a veterán kétkerekűek, autók vírusával. Szerinte soha nem lehet senkit kigyógyítani ebből a „betegségből”, hiszen akár egy régi könyvnek, bútordarabnak, a veterán járgányoknak is van saját történetük, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy lelkük. Többek, mint egy jármű, más az energiájuk, megszólítanak.
– Nem vagyok szakmabeli, de szeretek ezzel foglalkozni. Jelenleg 5 motorbiciklim van, de feleségem is veterán autókat vezet. A parádéra egy KMZ K750-es ukrán motorbiciklivel érkeztem, amelyet 1968-ban gyártottak. Részben restaurálva vásároltam. A veterán járgányokat fel kell újítani, hiszen amelyeket nem állítanak vissza jó technikai állapotba, azokkal nem lehet járni. Lehetetlen beavatkozás nélkül (hiszen fogyó, kopó alkatrészekről beszélünk) használni a több évtizedes járgányokat. Ki kell cserélni az elromlott alkatrészeket, persze, ragaszkodni kell ahhoz is, hogy olyan legyen az új alkatrész, mint az eredeti – fogalmazott.
A legtöbb mosolyt fakasztó
A 25 éves Rău Bogdán Brassóból érkezett Trabantjával, és kérdéseinkre elmondta, már kiskora óta imádja ezt a márkát, és ebben nagytatája – ugyancsak Trabant-tulajdonos – nagy hatással volt rá.

– Köztudott, hogy a trabantosok mindig lámpáznak egymásnak, ez régebb sem volt másképpen. Tetszett ez az összetartás, és sok más minden. A Trabant mellett döntöttem: a nagytatámé is megvan, ez felújításra vár, ám két éve vásároltam meg Beámat (így hívják, mivel BEA a rendszámtáblája). Két és fél év alatt sikerült 23 ezer kilométert menni vele, tehát megbízható: Bulgáriába is elmentem vele találkozóra. Mindig kell, hogy legyen nálad drót és ragasztószalag: egyszer útközben eltörött a féltengelye, és egy tízes csavarral, dróttal, ragasztószalaggal megjavítottam, kibírta a legközelebbi – hetven kilométerre lévő – városig, ahol egy trabantos barátom végül kisegített. Ültem sok más márkás autóban, de egyikben sem mosolyognak olyan szótlanul (na jó, a Trabantban amúgy sem beszélnek sokat, mert zajos) az emberek, mint egy Trabantban – magyarázta Bogdán.