A többség zsarnoksága

Alexis de Tocqueville történész az 1800-as évek első felében az amerikai börtönrendszer tanulmányozásának céljából az Egyesült Államokba utazott. Az ott látottakat és tapasztaltakat, és ezekre való reflexióit A demokrácia Amerikában című, nem túl terebélyes, de két kötetre szabott könyvben foglalta össze. Benne az USA börtönviszonyairól alig esik szó, annál több viszont az akkor még fiatal és friss demokratikus intézményeknek az amerikai telepesek társadalmára, az emberek mindennapjaira gyakorolt hatásáról. Külön érdekesség, hogy művét meglepően korán, néhány évvel megjelenése után már magyar nyelvre is lefordították, és ki is adták.
Érthető is, hiszen a könyv amellett, hogy olvasmányos, a modern demokráciák egyik legkorábbi, értő, de kritikusi elemzői vénával, első kézből szerzett tapasztalatok alapján megírt természetrajza (szóval, ha kedvük szottyant hozzá, essenek neki bártan).

Nos, könyvében Tocqueville (ejtsd: tokvill) szóvá teszi, illetve a szemére veti az amerikai társadalmi és politikai berendezkedésnek, hogy a népfelség és a néphangulat uralma ebben a demokráciában a számbéli többség hatalmát oly módon felerősíti, hogy ellensúlyok híján az egyenesen a kisebbségek – azok véleményével vagy életmódjával – szembeni elnyomássá torzul. Ezt a jelenséget nevezi könyvében Tocqueville a „többség zsarnokságának”, és ez az, ami – meglátása szerint – csapdába ejtette az Egyesült Államok kormányzatát. Bár nem vitatja el a parancsolás jogát a többségtől, megjegyzi: „Utálatosnak és istentelennek tartom azt a tételt, mely szerint kormányzás dolgában egy nép többsége mindent megtehet.”

E jelenséggel szemben a francia szerző az emberiség és emberség erkölcsi többségére hivatkozik, meglátása szerint ez a tekintély szabhat gátat egy nép, vagy annak többségének korlátlan uralmának (lásd nemzetközileg szavatolt emberi- és kisebbségi jogok).

A többség zsarnoksága nem újdonság az erdélyi magyarok számára, a nemzeti kisebbségi létmód ugyanis bőven megismertette a román verzió teljhatalmával szembeni kiszolgáltatottságot. A dolog aktualitását viszont az is adja, hogy ugyanezt a rossz mintát követik a család fogalmáról kihirdetett népszavazással is.